Ők

Lilypie Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Second Birthday tickers

InstaSzeder

Nyári Gamma-buli Newburyben

2012.07.13. 12:41 - Szeder Apa

Céges mulatság volt tegnap, elbuszoztunk egy winchesteri kastély-hotelbe, ahol csapatokra oszolva vicces vetélkedésbe bonyolódtunk.

Ekkor kezdett esni az eső. Kaptunk poncsókat.

Mi először a szellemi-ügyességi kihívásokkal néztünk szembe: NYIFFF-szerű tojáskatapultot építettunk nádból, szigszalagból és gumivödörből (az aktuális ellenfelet túlszárnyaltuk), majd kacsaterelés következett. Volt egy walesi bácsi, olyan kemény akcentussal, hogy várat lehetne rá építeni, elmesélte, hogy valami tévés vetélkedőben is jeleskedett kutyaidomításban és (ha jól értettem) birka terelésben, mire az egyik csapattársam elmondta, hogy a szomszédja is indult és pont a bácsi verte ki az egyik fordulóban. A feladat az volt, hogy egy valódi libacsapatot tereljünk végig egy akadálypályán, a kutya és a botok segítségével. A bácsi elmondta, hogy a kutyának mit kell mondani, ha az akarjuk, hogy az óramutató járásával megegyezően vagy azzal ellentétesen tereljen, de hozzátette, ha hülyeséget mondunk, a kutya úgyis felülbírálja. A kacsák nekünk eléggé szétszaladtak, de a karámba maguktól visszamentek. Szerintem azért történt, mert az indiai lány félt a kacsáktól! A csapat másik fele ezalatt számszeríjjal célbalőtt és bekötött szemmel navigált labirintusban.

Az eső kitartóan esett.

A második etap labdajátékok voltak. Én a kidobósban vettem részt. Hősiesen küzdöttünk, de az ellenfél jobb volt. A csúszós füvön különösen nehéz volt talpon maradni, estem is néhány hatalmasat. Utána rugby-kosarat játszottunk, én voltam a góldobó (a posztok előre le vannak osztva, aki támad, nem mehet hátra, stb. és a labdával nem lehet lépni). Sajnos a magas fekete védekező néha betakart, így egy ponttal kikaptunk. A félpályás teniszben és a körbefutkosós baseballszerűségben nem vettem részt, azt a csapat másik fele csinálta.

Az eső megállás nélkül zuhogott, de még volt rajtam száraz rész. Ekkor pihenő következett és fagylaltosztás. Ez teljesen szürreális volt, 100 ember, a fele esőkabát nélkül, a zuhogó esőben fagyit nyal és vidáman cseveg. Az angolok tényleg nem ijednek meg egy kis esőtől.


A harmadik menet a felfújható-vár-akadálypálya és a bungee-futás volt. Ez utóbbival kezdtük, egy felfújt futópályán kellett elfutni egy, a derekunkra kötött gumikötél ellenében minél messzebb és lerakni a tépőzáras jelet minél messzebb. A nedves műanyagon a legtöbbünket a hasunkon csúszva rántott vissza a kötél. Az akadálypálya megadta a kegyelemdöfést, a végső csuzdán legurulva a gatyám is vizes lett. Szerencsére ez volt az utolsó menet és volt nálam száraz mindenből, a pulóvert kivéve.

A svédasztalos vacsora után az egyik csapattársam kocsival hazaindult és elvitt engem is, így nem kellett kivárnom a buszt, dideregve egy szál pólóban, 13 fokban. Július, Anglia.

A bejegyzés trackback címe:

https://szederinda.blog.hu/api/trackback/id/tr64651847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cicbu 2012.07.25. 08:23:21

És a csajok hol voltak közben?

ash 2012.07.31. 00:08:01

még otthon, mi egy héttel később mentünk.


süti beállítások módosítása