Ők

Lilypie Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie First Birthday tickers

InstaSzeder

Oxford

2012.09.03. 11:24 - ash

Címkék: utazás oxford

A szabadság alatt elmentünk egy napra Oxfordba is. Egyrészt dolgunk volt ott, másrészt persze kíváncsiak voltunk a városra. A londoni úttal ellentétben ez nem egy jól megtervezett, félórára beosztott program volt, inkább csak szabad kószálás. A városba bekeveredés nem volt egyszerű -- vagyis a bejutás még csak-csak, de a parkolás nem egyszerű és borzasztó drága is. Ebből okulva legközelebb a városon kívül parkolunk és inkább bebuszozunk (van jópár p+r parkolóház), bár így persze kényelmesebb volt. 

Miután megérkeztünk, kicsit sétáltunk és rögtön rátaláltunk egy Pylonesre. Már bánom, hogy nem vettük meg a napelemes műanyag virágot! Kicsit tovább sétáltunk és láttam egy régesrégi templomból átalakított kávézót -- már nem is tudom, hanyadikat ebből a sorozatból, de még sosem sikerült konkrétan beülni, pedig kíváncsi vagyok. Aztán Szó elment interjúzni (tb-szám), mi pedig sétáltunk. A szokásos körünket tettük, vagyis vécét kerestünk. Komolyan mondom, az összes kirándulásunkból és utunkból arról lesz a legélesebb emlékem, hogy mikor és hol találtunk mosdót, mennyit kellett várni és volt-e elektromos kézszárító, mert pisilni kell, kakilni kell, ugye nem fogjuk azt a hangosat bekapcsolni? Utóbbiról annyit, hogy Lencsike retteg a kézszárítótól, Ada pedig borzasztó belátó, mert mindig mondja neki, hogy majd lerázom a kezemet, Léna, ne félj. Egyébként utastipp Angliába: a nagy Debenhamsekben és Marks and Spencerekben mindig van szép tiszta mosdó! ;)

Aztán találkoztunk a családfővel és tovább indultunk. Tettünk egy jó nagy kört, megcsodáltuk a Radcliffe Camerát (ami tkp egy olvasóterem, nagy, kerek és fenségesen trónol, nem mondom, szívesen járnék oda olvasgatni) meg különböző egyetemi épületeket. Végül a Christ Church College-nál kötöttünk ki, L már aludt, úgyhogy a már szokásosnak mondható parkban csendes pihenőzést iktattuk be.

Hazafelé még belebotlottunk egy bolhapiacba, ahol szívesen töltöttünk volna több időt, de már csak negyed óránk volt. Mindenesetre sikerült két fülbevalóra szert tennem!

Mindenképp visszamegyünk még. Lehet, hogy a felszínen már Gapek meg Tescók meg Costa kávézók jelentik a mai Oxfordot, ugyanakkor megrendítően erős a jelenléte a régi Oxfordnak. Ez egy öreg város. Tiszteletre méltó és valahogy önérzetes. Az ember kicsit furcsán érzi magát, amikor csak turistaként sétálgat benne, mintha a vendégszeretet ellenére nagyon is tudatában lenne annak, hogy csak látogató itt. (Nyilván az akadémiai komplexusaimat vetítem ki, bár Szó is pont ezt érezte, ha!) 

A végére Ada is elfáradt:

adaoxford.JPG

A bejegyzés trackback címe:

http://szederinda.blog.hu/api/trackback/id/tr624746463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.