A lányok iskolájában komolyan veszik az ünnepeket! Már többeknek meséltem mostanában, hogy nincs semmiféle szeretetünnepe-maszatolás, a karácsony Jézus születésének ünnepe és punktum. Úgy látom, maximális figyelmet fordítanak arra, hogy a gyerekek megismerjenek más kultúrákat (és különösen a társaikét), de ha keresztény ünnepről van szó, akkor kiderül, hogy a vallásos tradícióba ágyazottság milyen meghatározó eleme a kultúrának. Nekem ezzel persze semmi bajom, sőt, nagyon örülök neki, főleg azért, mert természetes, nem erőltetett és kedves. Ada otthon katolikus óvodába járt: ott is figyeltek az ünnepek megélésére, de talán nem ennyire és a "többfelé fordulás" biztosan hiányzott, úgyhogy érdekes valami egészen mást látni. Főleg egy kisvárosi angol állami iskolát.
Mindkét gyerek részt vett az évfolyama nativity playén, azaz a betlehemes előadáson. Az ovisok és a KS1 előadásán is a szokásos kellékek vonultak fel, angyalok, szentcsalád, pásztorok, háromkirályok, csacsik, ökrök, bárányok. Adáék egy összetettebb sztorit adtak elő, amelynek főszereplője az istállófiú volt, aki kicserélte a szúrós szalmát puha meleg szalmára, amikor látta, hogy egy kisbaba fekszik a jászolban. (Ne kérdezzétek, hogy miért nem Mária volt ilyen gondos, szegény épp csak hogy túl volt egy szülésen, örülünk, hogy talpra tudott állni. József apuka pedig nem úgy tűnt, mint aki a helyzet magaslatán áll.) Tanulság: még a legkisebb, a legutolsó is tehet nagy szolgálatot! Ada a "tömeg" nevű énekkarban szerepelt nagyon lelkesen.
Lencsiék az eredeti születéstörténetet adták elő, ők is sok-sok énekkel. A lányom csacsi volt és sokat küzdött a fülével, de azért boldogan énekelt. Az ő előadásukat tegnap láttuk, de ma is van egy, ha az órát nézem, megkönnyebbülten látom, hogy már túl van rajta. (A megkönnyebbültség azért, mert ugyan nagyon élveztük a fellépését, de tulajdonképpen főleg arról győzött meg, hogy Ada otthoni óvónénije nagyon bölcs volt, amikor azt mondta, a kicsik-középsősök nem szerepelnek közönség előtt semmilyen ünnepen, mert nagyobb stressz nekik, mint öröm.)
Ma még elmegyünk együtt a templomba délután, mert Adáék karácsonyi dalokat fognak énekelni, holnap az osztályoknak karácsonyi parti lesz a hagyományos karácsonyi ebéd után és saját (!) ruhában mehetnek, pénteken pedig szülőkkel közös final assembly, vagyis szünet előtti zárás és értékelés.
Tegnap vettem egy (...hatásszünet...) egész pulykát, ami vészjóslóan mered rám a hűtőből, ahányszor csak kinyitom. Drukkoljatok, hogy valami ehetőt sikerüljön belőle csinálni szentestére! (Ha valakinek van szuper receptje, ne fogja vissza magát, különben marad az internet-recepttár.)
