Igencsak le vagyunk maradva, ígérem, behozzuk, de rengeteg volt a betegség és ez kicsit visszavett az íráskedvemből. Ada most is éppen fülfájós és lázaska... Na de először is írok a múlt szombatról
Jött egy kis hidegfront, de ez nem szegte kedvünket és elmentünk a közeli Vyne kastélyba. A birtokot a National Trust kezeli és mivel éves tagságunk van, szívesen látogatjuk az ilyen helyeket. Több minden is vonzott minket, a gyerekeket az új hobbit-játszótér, Szót az EGY GYŰRŰ, engem a Tudor-kori kastély. Sajnos kicsit hideg és esős lett az idő, így nem jártuk körbe az egész kertet és parkot, de majd legközelebb. És most nézzük a részleteket:
A játszótér kicsi, de kedves, az alagutak és famászókák valóban hobbitlakra emlékeztetnek. Én mondjuk nem engedtem meg nekik, hogy a játszón keresztülcsordogáló patakocskában játsszanak (nem angol gyerekek és tíz fok volt és nem volt rajtuk gumicsizma), már csak ezért is vissza kell majd térnünk. Az alábbi képen Lencsiben egymásnak feszül a kalandvágyó és az engedelmes éne. Végül az engedelmes győzött és nem ugrott bele, így csak felülről áztunk meg.
A kastély pompázatos. A National Trust stately home-jainak és mindenféle múzeumainak megvan az a bájos tulajdonsága, hogy lelkes és tájékozott önkéntesek álldogálnak minden teremben, akiktől lehet kérdezni. Ha tehetem (értsd: ha nem nyíg épp valaki), mindig beszédbe elegyedem velük, egyrészt mert kíváncsi vagyok, másrészt mert szánom őket, ha csak úgy magányosan álldogálnak és nem oszthatják a tudást, noha drága szabadidejüket állítják kulturálódásunk szolgálatába. Most főleg a festményekkel kapcsolatban érdeklődtem, mert számos romképet láttam és ez remekül vág a disszertációm aktuális anyagába*.
A kastélynak számos híres előkelő és gazdag vendége volt, a legérdekesebb persze VIII. Henrik (most olvasom a Wolf Hallt!), aki szegény Boleyn Annát is elhozta ide és Jane Austen, aki bálozni járt a Vyne-ba. Jane Austennel kapcsolatban egyébként számos hampshire-i falu, ház, rózsáskert és villanyoszlop reklámozza magát: Jane élete nagy részét errefelé töltötte és most, népszerűsége csúcsán persze mindenki szeretne egy kicsit sütkérezni a dicsőségben.
Ez a tölgy hatszáz éves, így saját szemével láthatta a Vyne-ba látogató Henryt és Jane-t is:
Ha már a sütkérezésnél tartunk, ejtsünk szót a gyűrűről. A közeli Silchesterben a római kori település feltárása folyamán találtak egy vésett szöveggel díszített aranygyűrűt. A gyűrűhöz még egy átok is tartozik, nekem nem volt türelmem végigolvasni, de majd Szó beszámol. Ha akar. A National Trust pedig kitalálta, hogy kiállítja ezt a gyűrűt, amit Tolkien is bizonyíthatóan látott mint az Egy Gyűrű lehetséges ihletforrását. A kastélyban szenteltek a gyűrűnek egy szobát, be lehet öltözni tündének, a szobákban törpés feladatok vannak a gyerekeknek, na és ott a hobbitjátszótér. Ugyan én arra szavaztam, hogy Tolkient nem itt csókolta meg a múzsa, de az ötlet és a kivitelezés nagyon is tetszik. Valószínűleg a Tudor-kastély is elég látogatót vonz, de nem árt néha kicsit felpiszkálni az érdeklődést, újítani és nyitni.
A hazatérés előtt egyrészt vettünk lemon curdöt, másrészt Lencse megvált a cumijaitól és ott hagyta a mókusoknak egy szép nagy fán, mint anno 2011 a nővére is tette.
No, mire befejeztem az írást, Lencsi is belázasodott. Hát így megy ez...
*amiről azt hittem, hónapokkal ezelőtt kész lesz.
