Ők

Lilypie Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie First Birthday tickers

InstaSzeder

Sárkány és harangvirág: egy májusi vasárnap története

2013.05.15. 13:41 - ash

Címkék: szépség kirándulás sárkány

Mivel január óta pár hét egészség-pár hét betegség ciklusokat írunk le családilag, már nagyon vártam a májusi hétvégéket, amikor végre megint mindenki jól lesz, a náthákra és fülfájásokra már nem is emlékszünk, a szél balzsamos, a szoknyák pörgősek, a napsütés aranysárga.

Oké, tőlem lehet eső is, elvégre időleges otthonunk állandó jelzője a “ködös”, csak legyen már végre mindenki egészséges. A várakozás a múlt hétvégében csúcsosodott ki: egyrészt születésnapom volt és “egész nap azt csináljuk, amit anya szeretne”, másrészt nagyon vártuk, hogy végre újabb sort pipálhassunk ki a mindenképp megnézendő úticélok listájáról.

Szombaton a szülinap jegyében Newburyben turistáskodtunk és nagyon jó volt, gondoltuk, rápihenünk a vasárnapi nagyobb kirándulásra. Aztán Szó ágynak esett szombat este, úgyhogy visszaraktam a térképet meg a messzelátót a fiókba és inkább főztem neki egy teát. Vasárnap aztán rögtönzött kirándulásra vittem a lányokat, a beteg meg itthon kúrálta magát – be is jött, sokkal jobban lett hétfőre.

A West Woods felé vettük az irányt, ez az iskolához közel eső erdőcske a város szélén: Lencsiék ide szoktak járni hétfő reggelenként a szokásos Muddy Monday túrájukra. Az erdő előtt van egy szép kis domb, ahonnan látszik a város, a templom és a Donnington Castle is. Itt jött a meglepetés, elővettem az előző nap titokban megvásárolt sárkányt. Szélben nincs hiány errefelé, dombtetőn lakunk és az iskola is velünk egy vonalban van. Rutinra azért még szükség lesz a reptetésben, én ugyanúgy kezdő vagyok, mint a gyerekek, de nagyon klassz volt így is.

20130512_112611.jpg

Aztán besétáltunk az erdőbe. És akkor jött a második meglepetés: a lábaink előtt hihetetlen-kék harangvirágszőnyeg, ameddig csak a szem ellát. A gyerekek egészen lázba jöttek, ami nem is csoda, a hétköznapi kis erdő valóban elvarázsolt mesevilággá változott. – Enchanted forest, we are in an enchanted forest! – ezt suttogták egymásnak és pont úgy néztek ki, mint két meseszereplő.

20130512_113350.jpg

Aztán tettünk egy nagy kört, kerestük az ösvényeket, átkeltünk a patakon (kéne nekem is egy gumicsizma) és végül visszajutottunk a mezőre, ahonnan indultunk. Azt hiszem, a lányok végig nem voltak benne biztosak, hogy valaha is visszajutunk a valóságos világba. De még be kellett ugrani a teszkóba, aminél prózaibb programot el sem tudok képzelni, ez pedig elég volt ahhoz, hogy engem a valóság talaján tartson. Így ki is találtunk az erdőből.

20130512_114330.jpg

Hát így lett egy csalódásokkal induló vasárnapból igazi varázsnap. Ha már egyéb szövegekkel nem haladok olyan jól, legalább élőben sikerül néha meséket írni... Legközelebb elvisszük a Szót is!

A bejegyzés trackback címe:

http://szederinda.blog.hu/api/trackback/id/tr1005300423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.