Többszöri nekifutás után végre összejött: elmentünk Legolandba! Nem esett az eső és senki nem volt beteg, semmi nem állhatott az utunkba... egészen a windsori elágazásig. Ott ugyanis az addig normális mederben csordogáló iskolaszünet-utolsó-pénteki forgalom egyszer csak megállt, majd lépésben folytatta. Azzal biztattuk magunkat, hogy ezek biztos mind a kastélyba mennek, de nem igazán hitt ebben senki. Másfél órába telt, amig az utolsó 5 kilométert, kitáblázott és kitáblázatlan kerülőutak meg a borzasztó méretű parkolóba tartó sor után megérkeztünk. Odabent is nagy volt a tömeg, egy-egy attrakcióra a feljutás legalább fél óra - néhányat azért kiálltunk.
Felültünk a kalózhajóhintára, aztán játszótereztünk egy nagyot, megnéztük a Atlantiszt, az akváriumot:
Volt még dinoszaurusz szafari, hőlégballon-óriáskerék, kisvonat, még több szuper játszótér és egy csomó más látványosság. A végére eljutottunk a lego-minivárosokhoz is, ami nagyon igényesen meg volt csinálva, több ország nevezetességeit bemutatta.
A legvégén, amikor már sokan indultak hazafelé, megkockáztattunk egy fő attrakciót és sikerült is röpke 40 perc (a napközbeni 2 óra helyett) sorbanállás árán feljutni a vizezős viking csónakhullámvasútra. Ami összevizezett minket. Nagyon. (Léna meg is sértődött rá, pedig rajta volt vízálló meg csereruha is) Én utána póló nélkül viseltem a pulcsimat... A szokásos fröcskölés, forgatás és vízpermetezésen túl volt még néhány vízágyú is, amit a kibicek kezelhettek, ezt utána mi is kipróbáltuk, bosszút állva a minket követőkön.
Hazafelé megint dugóval szembesültünk, de most ravaszok voltunk, nem mentünk az M4-re, hanem V. elnavigált minket a kertek alatt Redingig. Ráadásként így megnézhettük az Ascoti Derbi lóversenypályáját is. Szerintem akkorát még focistadionban sem láttam...
