Már egy hónapja és azóta jó sok dolgot csináltunk itthon is. Volt erdélyi lagzi, egy hét a nagyinál, közinyaralás, Balaton, Montessori-tábor és dédilátogatás.
A költözés elég nagy munka volt fizikailag és lelkileg is. Az utolsó hét csupa-csupa búcsúzásból állt és nekem sokszor sajgott a szívem, akkor is, amikor a gyerekektől köszöntek el és akkor is, amikor én búcsúztam. De aztán elragadott a magyar nyár és ez volt az egyetlen szerencsém, különben még mindig itt ülnék és nosztalgikusan lapozgatnám a fényképeket... :)
Erről az egészről majd írok többet is, de még megosztom, hogy az utolsó két héten egy csomót fényképeztem Newburyben, egy tipikus szombatot, a lányok utolsó táncóráját, néhány barátot, a környéket, a közös piknikebédeket Lénával és úgy egyáltalán mindent, ami csak szembe jött.
Na, ezek a képek mind elvesztek a holtlelkű kártyáról, ez pár napja derült ki, amikor fel akartuk őket dolgozni. Úgy döntöttem, hogy akkor nem kesergünk, ezekre a napokra majd emlékszünk képek nélkül is és akkor is megírok mindent, amit akartam. Az élet megy tovább. (Az igazság persze az, hogy baromi mérges és szomorú vagyok miatta. Ráadásul úgy döntöttem, bosszúból összefoglalom az elmúlt évet pár posztban, nem nyerhet a nyüves kártya.)
