Ők

Lilypie Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers

InstaSzeder

Sielés

2015.03.20. 14:52 - Szeder Apa

Címkék: utazás kirándulás

Az elmúlt évek kifogásai után (lázas a gyerek, Angliában vagyunk, nem érünk rá) idén végre elmentünk sielni! Látszik, hogy már majdnem 6 és 8 évesek, különösebb incidens nélkül megoldottuk a 6 órás utat. A lányokat beírattuk a schischule-be, ahol Emmaval együtt elképesztő tempóban megtanultak sielni. Először csak egy alig-lejtőn botladoztak lefelé, aztán mire kettőt pislantottunk (pár nap múlva) már ott száguldottak lefelé, ahol az anyjuk is sielt! Az idő nagyon jó volt, talán túl jó is, a vége felé már sok helyen olvadt a hó. Az utolsó nap aztán jött egy köd+hószitálás, 10 méter látótávolsággal, de ez nem akadályozott minket abban, hogy felmenjünk a beülős lifttel (Lénával kettesben, Ada sajnos éppen gyengélkedett) és leszáguldjunk a kék pályán! A gyerekek imádták az egészet, Léna azt mondta, hogy ÖRÖKRE ott akar maradni! Reméljük jövőre még jobban sikerül, már alig várjuk!

Boldog új évet mindenkinek!

2014.12.31. 23:29 - Szeder Apa

Megragadom az utolsó lehetőséget, hogy 2014-es poszt is legyen a blogon! Most jöttünk meg a buliból -- a gyerekek gyerekpezsgőt ittak. Jövőre lehet, hogy éjfélig is ébren lehetnek -- a korábbi években fél10 volt a rekord. (Egyébként most sem alszanak még: megengedtük nekik, hogy a nappaliban vessenek ágyat és nem bírnak magukkal az örömteli esemény keltette izgalomtól.)

 

Az első negyedév Angliában

2013.09.10. 14:32 - ash

Júliusban összepakoltunk otthon, majd megérkeztünk a Lutonra. Szó várt, a fák nagyon zöldek voltak és kicsit esett az eső. Az első hétvégén megismerkedtünk Newburyvel és elintéztünk pár halaszthatatlan dolgot. A lányokkal sokat sétáltunk hétközben, megtaláltuk a leendő iskolájukat is. Pár nappal később kaptunk időpontot az igazgatóhelyettestől, aki körbevezetett a suliban. Éreztük, hogy ez jó lesz.


Ágyat vettünk Lencsinek az ikeában Southamptonban. Megnéztük Winchestert, nagy szerelem lett. (És nem csak a kereszt melletti fagyizó miatt.)

Rájöttünk, hogy ahol esik az eső, ott a fű is gyorsabban nő.

Megnéztük, hogy mulat a város a nyári búcsún és Imoláék is meglátogattak minket.

Elvittük magunkat a Peppa Pig Parkba.

Felfedeztük a Kacsás Tavat és a városi könyvtárt.

Zsófiék meglátogattak minket, megnéztük együtt Aveburyt.

Elkirándultunk Portsmouthba és a basingstoke-i Milestones Múzeumba.

Rászoktunk a futás+csúszósjátszótér kombinációra.


Kipróbáltuk a thatchami Nature Discovery Centert.

Elmentünk két napra Londonba. Ezzel megkezdődött életünknek az a még ma is tartó szakasza, amelyben a gyerekek időről időre megkérdezik, hogy mikor megyünk ismét Londonba.

Megnéztük Oxfordot.

És a Living Rainforestet, ami egy melegház-tropikárium, valamint a Bucklebury Farm Parkot, ami egy vadaspark-tanya.

Nagy nehezen szereztem jegyet a Highclere Castle-ba, ahol a Downton Abbeyt forgatják. Csodás volt, bár persze esett az eső és Szó épp valami vészhelyzetbe futott bele a munkahelyén, így szívesebben lett volna ott, mint a kastélyban. De azért csodálatos volt. Teáztunk is, ami egészen olyan lett volna, mintha lady Maryvel teáznánk, ha nem egy zsúfolt padlásszerű térben lett volna a teázó pluszterme. Azért élveztük. A látogatók szemlátomást mind DA-rajongók voltak és mindenki hálás megilletődöttséggel lépkedett a sorozat díszletéül szolgáló, egyébként pedig az ott lakó család által nap mint nap használt bútorok között.

Elkezdődött az iskola. Meglátogattuk Andyt, Flórát és Timit az Isle of Wighton. Lencsinek is elkezdődött az ovi. Megnéztük Stonehenge-et és Winchesterbe is elmentünk még egyszer.

Felfedeztük a Donnington Castle-t: ez egy Newbury melletti kastélyrom, amely az utcánkból és az iskoladombról is látszik. Úgy értem, látszott.

Eltöltöttünk Imoláékkal egy napot a Beale Parkban. A lányoknak elkezdődött a sztep-balett-acro.  

Nyugalom, a téli hónapok sokkal csendesebbek voltak. Folyt köv. :)

Hazaköltöztünk!

2013.08.12. 15:20 - ash

31170d50f83211e2b55122000a1f9be7_7.jpg_612x612

Már egy hónapja és azóta jó sok dolgot csináltunk itthon is. Volt erdélyi lagzi, egy hét a nagyinál, közinyaralás, Balaton, Montessori-tábor és dédilátogatás.

A költözés elég nagy munka volt fizikailag és lelkileg is. Az utolsó hét csupa-csupa búcsúzásból állt és nekem sokszor sajgott a szívem, akkor is, amikor a gyerekektől köszöntek el és akkor is, amikor én búcsúztam. De aztán elragadott a magyar nyár és ez volt az egyetlen szerencsém, különben még mindig itt ülnék és nosztalgikusan lapozgatnám a fényképeket... :)

Erről az egészről majd írok többet is, de még megosztom, hogy az utolsó két héten egy csomót fényképeztem Newburyben, egy tipikus szombatot, a lányok utolsó táncóráját, néhány barátot, a környéket, a közös piknikebédeket Lénával és úgy egyáltalán mindent, ami csak szembe jött.

Na, ezek a képek mind elvesztek a holtlelkű kártyáról, ez pár napja derült ki, amikor fel akartuk őket dolgozni. Úgy döntöttem, hogy akkor nem kesergünk, ezekre a napokra majd emlékszünk képek nélkül is és akkor is megírok mindent, amit akartam. Az élet megy tovább. (Az igazság persze az, hogy baromi mérges és szomorú vagyok miatta. Ráadásul úgy döntöttem, bosszúból összefoglalom az elmúlt évet pár posztban, nem nyerhet a nyüves kártya.)

Only know you've been high when you're feeling low

2013.07.04. 22:56 - ash

Ma volt a lányok utolsó balettórája és a (főnyeremény) tanárnéni konnyes szemmel búcsúztatta őket. Aztán ez a szám szólt a rádióban hazafelé, a romantikus, girbe-gurba úton Thatcham és Newbury között, ahol tehenek legelnek és minden, de minden csupa zöld.

Tényleg már, utálom, mikor filmzene megy az életünk alatt. Amit ráadásul még csak ki sem lehet kapcsolni, mert tetszik a gyerekeknek. Én meg foghatom a kormányt.

Múzeumok

2013.07.02. 20:17 - ash

Címkék: múzeum

museum_1372788643.JPG_799x599

Szokták kérdezni tőlünk, hogy a gyerekeink mit csinálnak, amikor mi múzeumba megyünk? Most már nem is kell nevetnem a kérdésen, csak szépen elmagyarázom, hogy

a) oldogatják a gyerekeknek szánt feladatokat;

b) mesélünk nekik a kiállításokról;

c) sütit esznek a kávézóban és megnézik a shopot;

d) kedvesen és okosan viselkednek, mert kedves és okos gyerekek;

és olyan is van, hogy e) rohangálnak és sikítoznak, miközben úgy teszünk, mintha nem hozzánk tartoznának.

Pesten is el fogunk kezdeni szisztematikusan múzeumba járni, remélem, nem fog csalódást okozni. Jajj, ez az utolsó félmondat rémesen nagyképűen hangzott, belátom. :)) De tényleg magasak az elvásáraink a szuper feladatos füzetek és feladatos hátizsákok után. Egészen komolyan egyetlen múzeumban, katedrálisban (!!) és kúriában/kastélyban sem jártunk, ahol ne lettek volna felkészülve arra, hogy gyerekek is jönnek, akiket nem megtűrt kis mellékszereplők, hanem a jövőnek az ő nemzedéke, akiket muszáj múzeumközönséggé nevelni. A kedvenceim a katedrálisok children's trailjei voltak, olyan feladatos füzetek, amik érdekes szobrokra hívták fel a figyelmet meg rózsaablakokat rajzoltattak és egyszerű kis történeteket meséltek a templomról. Hát így is lehet, nem csak pisszegő teremőrökkel.

A taktikánk egyébként általában az szokott lenni, hogy az odafelé úton mesélünk az adott katedrálisról/kúriáról/kiállításról valami borzasztó lebilincselőt az érdeklődés felkeltése végett. Aztán a bejáratnál felmarkoljuk a füzetet, ha van, megnézzük a leginkább izgalmasnak tűnő részt (max 2 óra szokott lenni), ha kell, sütiszünetet tartunk. Ha túl sok és túl nagy az anyag, mindig megkérem őket, hogy válasszanak ki egy festmény, sarkot, tárgyat az adott teremben és megnézzük azt, a többire ügyet sem vetünk. Szeretem ezt a módszert, mert több emlék marad meg, mintha mindent akarnánk. Senki nem hiszitizik (vagyis csak keveset és főleg csak én, ha nem kapok kávét), nincs erőltetés, nincs szenvedés, mindenki jól jár.

Legoland

2013.07.02. 18:57 - Szeder Apa

Címkék: kirándulás legoland

Többszöri nekifutás után végre összejött: elmentünk Legolandba! Nem esett az eső és senki nem volt beteg, semmi nem állhatott az utunkba... egészen a windsori elágazásig. Ott ugyanis az addig normális mederben csordogáló iskolaszünet-utolsó-pénteki forgalom egyszer csak megállt, majd lépésben folytatta. Azzal biztattuk magunkat, hogy ezek biztos mind a kastélyba mennek, de nem igazán hitt ebben senki. Másfél órába telt, amig az utolsó 5 kilométert, kitáblázott és kitáblázatlan kerülőutak meg a borzasztó méretű parkolóba tartó sor után megérkeztünk. Odabent is nagy volt a tömeg, egy-egy attrakcióra a feljutás legalább fél óra - néhányat azért kiálltunk.

Felültünk a kalózhajóhintára, aztán játszótereztünk egy nagyot, megnéztük a Atlantiszt, az akváriumot:


20130531_144639.jpg

Volt még dinoszaurusz szafari, hőlégballon-óriáskerék, kisvonat, még több szuper játszótér és egy csomó más látványosság. A végére eljutottunk a lego-minivárosokhoz is, ami nagyon igényesen meg volt csinálva, több ország nevezetességeit bemutatta.

20130531_175630.jpg

A legvégén, amikor már sokan indultak hazafelé, megkockáztattunk egy fő attrakciót és sikerült is röpke 40 perc (a napközbeni 2 óra helyett) sorbanállás árán feljutni a vizezős viking csónakhullámvasútra. Ami összevizezett minket. Nagyon. (Léna meg is sértődött rá, pedig rajta volt vízálló meg csereruha is) Én utána póló nélkül viseltem a pulcsimat... A szokásos fröcskölés, forgatás és vízpermetezésen túl volt még néhány vízágyú is, amit a kibicek kezelhettek, ezt utána mi is kipróbáltuk, bosszút állva a minket követőkön.


Hazafelé megint dugóval szembesültünk, de most ravaszok voltunk, nem mentünk az M4-re, hanem V. elnavigált minket a kertek alatt Redingig. Ráadásként így megnézhettük az Ascoti Derbi lóversenypályáját is. Szerintem akkorát még focistadionban sem láttam...

Egy nap

2013.07.02. 15:19 - ash

Címkék: tánc school

egyenruhas_1372771073.JPG_600x902

Mióta gyerekeink vannak, elég jól strukturáltak a napjaink. Mert a gyerekeknek kell a napirend. Ha visszagondolok egy-egy már magunk mögött hagyott időszakra, sokszor beugrik az is, hogy milyen ritmusban futottak a napok. Hogy amikor Ada csecsemő volt, sokszor olvastam ebédidőben a rekkenő, üres, árnyas játszótéren. Hogy később hétfőn és csütörtökön szaladtam haza az egyetemről átvenni őket az apjuktól/nagyitól/bébiszittertől. Hogy amikor Ada kiscsoportos volt, Lencsi minden áldott nap elaludt az ovi felé negyed 1-kor, de sosem ébredt fel, amikor otthon lehámoztam róla a nagykabátot és áttettem a kiságyba. Hogy tavaly szerdánként és péntekenként mindig szaporán kellett szednünk a lábunkat, hogy elérjük a villamost a művészi tornára igyekezve.

Lassan hazaköltözünk, így rögzítem, milyenek is voltak a banális és csodálatos hétköznapok itt, Newburyben.

A mi gyerekeink korán kelnek. Nagyon korán. Midnig Léna az első, aki megjelenik, rossz esetben 6-kor, jobb esetben fél7-kor, egészen különleges esetben pedig 7 körül. Pár hónapja még bebújt közénk és ott kezdte részletezni az igényeit és vágyait, mostanában az ágy mellé plántálja magát és közli:

- NEM TUDOM, HOGY MIT CSINÁLJAK. CSINÁLHATOK VALAMIT? ÉHES VAGYOK. NÉZHETEK MESÉT? NEM TUDOM, HOGY MIT CSINÁLJAK. ELMEGYEK PISILNI.

Ada pár perccel később szokott felbukkanni az ágyunk mellett.

- Olvashatok?

Amikor lekecmergünk az alsó szintre, a gyerekek nézhetnek mesét. A korábbi évekhez képest itt több tévét néztek mindketten, mégpedig reggel, iskola előtt. Kezdetben szerettük volna, ha "jól" indul a napjuk és azt is, ha minél több angol szót hallanak. Az elején azért elég nagy stresszt jelentett mindenkinek, hogy egy kukkot sem értettek a közösségben, ahova nap mint nap jártak, aztán pedig "így maradtunk". Nem bánom, mert sokat tanultak a tévéből -- a ceebeebiest nézik -- plusz otthon tévéadás híjján ennek a szokásnak úgyis véget fogunk vetni.

Reggeli, egyenruha, fésülködés, fogmosás, mosakodás, hol a fekete cipőm, hol a kardigánom, esik-e az eső, itt az ebéded/reggelid, menjetek, késő van, ne felejtsd a tornacuccod, beírom még az olvasónaplóba a tegnapit.

Általában az apjukkal mennek suliba, de időnként én is velük tartok. Délelőtt én olvasok/írok/tanulok/takarítok/főzök/vásárolok. Lénának 11.50-kor ér véget az ovi, biciklivel szoktam érte menni. (Vasárnap a szállítól elvitték a biciklimet, egészen meztelen érzés.) Hazafelé Lencsi mindig kifaggat, hogy mi lesz az ebéd és a választól függően lesz mérges/elégedett az út hátralevő részén. Szegénykém mindig nagyon éhes már délben, így az is fontos információ számára, hogy ki kell-e még főzni a rizst és meg kell-e melegíteni a húst, vagy minden készen várja. Az ebéd felvezetése tehát nem mindig konfliktusmentes, de aztán csak eljutunk a csendes pihenőig és midenkinek van ideje összeszedni magát a délután feladatira. Adáért 3 előtt kell elindulni és sajnos sokszor fel kellett vernem az alvó Lénát, mert már kezdtünk kifutni az időből. Ez kezd megváltozni, de csak azért, mert mostanában nem alszik a kis drága.

A nap következő nagy egysége Ada délutánja. A hazafelé-sétán igyekszem óvatosan minél több infót kiszedni belőle az iskolanapjáról, több-kevesebb sikerrel. Két kis játszótér is utunkba szokott akadni és általában kis iskolatársakkal is lehet beszélgetni. (Hogy ezek az angol gyerekek milyen udvariasak! (Még egymásnak is annyira helyesen köszöngetnek mindig, hi, Ada, bye, Ada, ki nem hagynának egy lehetőséget sem.) Amikor hazaérünk, Aduska már elég fáradt, így délutánra általában semmi különöset nem szoktunk szervezni. Elsőszülöttünk nagyon szeret itthon lenni és meg is érdemli a pihenést, mert keményen dolgozik a suliban. Tavaly ősszel és télen különösen éreztem, hogy kimeríti az angol környezet, most már persze sokkal jobb a helyzet. Na és most itt van a kert, többet lehet játszózni és úgy általában véve vidámabb az élet nyáron. Ada persze minden délután olvas is, de Lencsivel is sokat játszanak együtt, rajzolnak, királylányoznak, beöltöznek, locsolnak, szaladgálnak, titkokat mesélnek, reading eggsszel játszanak. Csütörtökönként kocsival megyünk délután a suliba, mert aznap van a táncóra Thatchemben, 4-től Lénának, 5-től Adának. A táncnak nagyon hálás vagyok, nem csak azért, mert a lányok szeretik és ügyesek is, hanem mert rászorított a vezetésre és mert itt ismertem meg Rhonát, az itteni kevés "barátom" egyikét.

Szó általában fél6-ig dolgozik (ő is biciklivel jár), az esti program pedig a szokásos játszás, vacsora, fürdés, rendrakás.

Nagyon egymásra voltunk utalva az elmúlt évben minden szempontból és szerintem sokat "növekedtünk" és tanultunk. Mindannyian külön-külön és együtt is mint család. Nagyon jó volt.

A fehér ló

2013.06.24. 22:47 - Szeder Apa

Címkék: kirándulás white horse

Kultúrprogram és kirándulás, kettő az egyben: elmentünk Uffingtonba, megnézni ezt:

White horse a neve. Mi ugyan nem láttuk ilyen messziről, de a gyerekek közelről nagyon élvezték, hogy ki lehet találni, melyik része micsoda. Ez egy krétakőből megrajzolt, kb. 3000 éves rajz, a Nazca vonalak itteni megfelelője, nem tudják miért csinálták, de szép és érdekes. Gyönyörű helyen van, egy domb oldalán, egy hatalmas mező közepén, ahol mindig kegyetlenül fúj a szél.

DSC_0435.JPG

Nagyon jól bírták a lányok a sétát, megmásztuk a dombot és a szomszédos Sárkány-dombot is, ahol a helyi legenda szerint Szent György legyőzte a sárkányt. Megpróbáltunk sárkányt eregetni a Sárkány-dombon, közepes sikerrel, túl erős volt a szél és felcsavarta a sárkányunk.

DSC_0451.JPG

A visszafelé sétán nem akartunk visszamászni a hegyre, ezért átvágtunk a réten a tehenek között, de a kerítések végül egy hosszabb útra tereltek minket, mire odaértünk a kocsihoz, már éppen esett az eső és mindenki nagyon el is fáradt, még ki se kanyarodtunk az országútra, amikor már aludt mindenki, aki tehette.

Inglis

2013.06.12. 18:34 - ash

Szóval a lányok és az angol. A fordulópont karácsonykor jött: három hétig nem voltak iskolában és amikor visszatértek, hirtelen a helyükre csúsztak a dolgok és elkezdtek angolul beszélni.Mi csak ámultunk és bámultunk.

Ada már szinte tökéletesen fejezi ki magát és persze állandóan angolul olvas (mert könyvmoly és a pár tucat magyar könyvünket már sok tucatszor olvasta). A tanítónénije szerint már az osztályban is remekül beszél -- ősszel még csak azt láttam, hogy megérti a kérdéseket és azt, miről esik szó, de inkább elkerülte a beszédet, ha lehetett. 

Lencsinek nem okoz problémát, ha Ada angolul kezd hozzá beszélni, természetesen csúsznak ki a száján a mondatkák, de szemlátomást kisebb a szókincse és kicsit szabadabban kezeli a szórendet, mint Ada. Persze még magyarul is! Nála tovább tartott, amíg elkezdett beszélni, de ez persze érthető, nem csak hogy kisebb, de ő csak napi 3 órát töltött -- nagyrészt játszással -- angol környezetben. Az oviban mindezzel együtt rengeteget tanult, imád írni (értsd: betűket rajzolni egymás mellé) és sok szót ki tud már olvasni angolul. (pop, mum, hug, put, ilyen egyszerűeket) Szeptemberben még visszafogottan lelkesedtem, de mostanra meggyőzött az itteni olvasni-tanítós rendszer: játékos, könnyed és valóban segít a gyerekeknek megbírkózni a kemény dió angol betűzéssel és olvasással.

Szóval lassan ott tartunk, hogy "jobban" tudnak nálunk angolul. Léna ugyan kevésbé tudja pontosan kifejezni magát, de számára oyan kifejezések és reakciók természetesek, amiket ha én mondok ki, már érzem is a könyvszagot, mert én nem az óvónénimtől hallottam ezerszer, hogy mondjuk there you go that's better, good girl amikor lesimította a pulóveremet. Adától pedig már volt, hogy megkérdeztem, hogy ez vagy az hogy van angolul és időnként előbb eszébe jutott, mint nekem. Az pedig, hogy nem kell a Present Perfectet, vagy a folyamatos és egyszerű igeidők közti különbséget "ésszel" megtanulnia... Priceless. :)

 

Sárkány és harangvirág: egy májusi vasárnap története

2013.05.15. 13:41 - ash

Címkék: szépség kirándulás sárkány

Mivel január óta pár hét egészség-pár hét betegség ciklusokat írunk le családilag, már nagyon vártam a májusi hétvégéket, amikor végre megint mindenki jól lesz, a náthákra és fülfájásokra már nem is emlékszünk, a szél balzsamos, a szoknyák pörgősek, a napsütés aranysárga.

Oké, tőlem lehet eső is, elvégre időleges otthonunk állandó jelzője a “ködös”, csak legyen már végre mindenki egészséges. A várakozás a múlt hétvégében csúcsosodott ki: egyrészt születésnapom volt és “egész nap azt csináljuk, amit anya szeretne”, másrészt nagyon vártuk, hogy végre újabb sort pipálhassunk ki a mindenképp megnézendő úticélok listájáról.

Szombaton a szülinap jegyében Newburyben turistáskodtunk és nagyon jó volt, gondoltuk, rápihenünk a vasárnapi nagyobb kirándulásra. Aztán Szó ágynak esett szombat este, úgyhogy visszaraktam a térképet meg a messzelátót a fiókba és inkább főztem neki egy teát. Vasárnap aztán rögtönzött kirándulásra vittem a lányokat, a beteg meg itthon kúrálta magát – be is jött, sokkal jobban lett hétfőre.

A West Woods felé vettük az irányt, ez az iskolához közel eső erdőcske a város szélén: Lencsiék ide szoktak járni hétfő reggelenként a szokásos Muddy Monday túrájukra. Az erdő előtt van egy szép kis domb, ahonnan látszik a város, a templom és a Donnington Castle is. Itt jött a meglepetés, elővettem az előző nap titokban megvásárolt sárkányt. Szélben nincs hiány errefelé, dombtetőn lakunk és az iskola is velünk egy vonalban van. Rutinra azért még szükség lesz a reptetésben, én ugyanúgy kezdő vagyok, mint a gyerekek, de nagyon klassz volt így is.

20130512_112611.jpg

Aztán besétáltunk az erdőbe. És akkor jött a második meglepetés: a lábaink előtt hihetetlen-kék harangvirágszőnyeg, ameddig csak a szem ellát. A gyerekek egészen lázba jöttek, ami nem is csoda, a hétköznapi kis erdő valóban elvarázsolt mesevilággá változott. – Enchanted forest, we are in an enchanted forest! – ezt suttogták egymásnak és pont úgy néztek ki, mint két meseszereplő.

20130512_113350.jpg

Aztán tettünk egy nagy kört, kerestük az ösvényeket, átkeltünk a patakon (kéne nekem is egy gumicsizma) és végül visszajutottunk a mezőre, ahonnan indultunk. Azt hiszem, a lányok végig nem voltak benne biztosak, hogy valaha is visszajutunk a valóságos világba. De még be kellett ugrani a teszkóba, aminél prózaibb programot el sem tudok képzelni, ez pedig elég volt ahhoz, hogy engem a valóság talaján tartson. Így ki is találtunk az erdőből.

20130512_114330.jpg

Hát így lett egy csalódásokkal induló vasárnapból igazi varázsnap. Ha már egyéb szövegekkel nem haladok olyan jól, legalább élőben sikerül néha meséket írni... Legközelebb elvisszük a Szót is!

A Kocka Incidens

2013.05.11. 19:28 - Szeder Apa

Csütörtökön Vera még beteg volt, így csodálatosan kihasználva a múltkori éjszakazásból származó félnap szabadságomat, én vihettem a lányokat táncolni. Először Léna táncol, addig Adával olvasgatva vártunk, majd Ada táncolt és Lénával ütöttül el az időt. Először ettünk, aztán kimentünk a cseperkélő esőbe, de ezt is hamar meguntuk. Odabent két kislány várt, beszélgettek, játszadoztak, Léna messziről figyelte őket, ő is akart volna bújócskázni, de inkább hozzám bújt és hiába próbáltam rábeszélni, hogy menjen oda hozzájuk. Végül megkértem a nagyobbikat, hogy mutassa meg Lénának a Goth Barbie-ját (nem Barbie, hanem valami most divatos babatípus), amit meg is tett, de pár perc után Léna visszamenekült. Kifogytam az ötletekből, vagy AnnaÉsPeti, vagy játék a telefonon maradt. Az elsőt igyekszem kerülni, igy maradt az Edge. Léna kedvence, szívesen terelgeti a kockát a pályákon, nagyon is ügyesen. Erre persze odagyűltek a többiek is. A kicsi hamar elunta, de a nagyobbiknak nagyon tetszett. Léna egy idő után megengedte neki, hogy játsszon néhányat. Elképesztő volt figyelni, ahogy Léna magátólértetődően, szépen angolul magyarázza a játékot, hogy mikor merre kell menni, mit kell csinálni. Egyszer figyelmezette, hogy vigyázzon: "this is a tricky one!" ("ez egy nehéz/trükkös pálya"). Megérte ez az év anglia!

Newbury majális

2013.05.09. 19:07 - ash

lena_fishandchips_1368119331.jpg_612x612

Itt május 1. nem munkaszüneti nap/ünnep, de május első hétfője igen és általában ekkorra időzítik a May Day-jel kapcsolatos tevékenységeket. A városban hajóverseny volt, amire saját készítésű járművel lehetett nevezni, illetve vásár és mulatság a parkban. Mivel Aduska épp jól volt, kinéztünk a bulira. A gyerekek felültek a körhintára és kaptak fish and chipset is -- bár Ada végül az otthoni paradicsomlevesre szavazott, mert az "olyan lett, mintha valamelyik nagymama készítette volna".

Különösebb mondanivalóm nincs is a hétfőről, mert Adának végül megint megfájdult a füle és egész héten itthon volt, de azért szép emlék, mert nyárias volt az idő, lehetett piknikezni és szólt a zene. A képen Lencsi az új ruhájában van, amin elefánt és zsiráf tanyázik és ami szerinte csodálatos

A kastély, a hobbit és a cumi

2013.05.04. 19:56 - ash

Címkék: kirándulás múzeum vyne

Igencsak le vagyunk maradva, ígérem, behozzuk, de rengeteg volt a betegség és ez kicsit visszavett az íráskedvemből. Ada most is éppen fülfájós és lázaska... Na de először is írok a múlt szombatról

Jött egy kis hidegfront, de ez nem szegte kedvünket és elmentünk a közeli Vyne kastélyba. A birtokot a National Trust kezeli és mivel éves tagságunk van, szívesen látogatjuk az ilyen helyeket. Több minden is vonzott minket, a gyerekeket az új hobbit-játszótér, Szót az EGY GYŰRŰ, engem a Tudor-kori kastély. Sajnos kicsit hideg és esős lett az idő, így nem jártuk körbe az egész kertet és parkot, de majd legközelebb. És most nézzük a részleteket:

A játszótér kicsi, de kedves, az alagutak és famászókák valóban hobbitlakra emlékeztetnek. Én mondjuk nem engedtem meg nekik, hogy a játszón keresztülcsordogáló patakocskában játsszanak (nem angol gyerekek és tíz fok volt és nem volt rajtuk gumicsizma), már csak ezért is vissza kell majd térnünk. Az alábbi képen Lencsiben egymásnak feszül a kalandvágyó és az engedelmes éne. Végül az engedelmes győzött és nem ugrott bele, így csak felülről áztunk meg.

lena_vyne.JPG

A kastély pompázatos. A National Trust stately home-jainak és mindenféle múzeumainak megvan az a bájos tulajdonsága, hogy lelkes és tájékozott önkéntesek álldogálnak minden teremben, akiktől lehet kérdezni. Ha tehetem (értsd: ha nem nyíg épp valaki), mindig beszédbe elegyedem velük, egyrészt mert kíváncsi vagyok, másrészt mert szánom őket, ha csak úgy magányosan álldogálnak és nem oszthatják a tudást, noha drága szabadidejüket állítják kulturálódásunk szolgálatába. Most főleg a festményekkel kapcsolatban érdeklődtem, mert számos romképet láttam és ez remekül vág a disszertációm aktuális anyagába*.

vyne_hatulrol.JPG


A kastélynak számos híres előkelő és gazdag vendége volt, a legérdekesebb persze VIII. Henrik (most olvasom a Wolf Hallt!), aki szegény Boleyn Annát is elhozta ide és Jane Austen, aki bálozni járt a Vyne-ba. Jane Austennel kapcsolatban egyébként számos hampshire-i falu, ház, rózsáskert és villanyoszlop reklámozza magát: Jane élete nagy részét errefelé töltötte és most, népszerűsége csúcsán persze mindenki szeretne egy kicsit sütkérezni a dicsőségben.

Ez a tölgy hatszáz éves, így saját szemével láthatta a Vyne-ba látogató Henryt és Jane-t is:

vyne_tolgy.JPG

Ha már a sütkérezésnél tartunk, ejtsünk szót a gyűrűről. A közeli Silchesterben a római kori település feltárása folyamán találtak egy vésett szöveggel díszített aranygyűrűt. A gyűrűhöz még egy átok is tartozik, nekem nem volt türelmem végigolvasni, de majd Szó beszámol. Ha akar. A National Trust pedig kitalálta, hogy kiállítja ezt a gyűrűt, amit Tolkien is bizonyíthatóan látott mint az Egy Gyűrű lehetséges ihletforrását. A kastélyban szenteltek a gyűrűnek egy szobát, be lehet öltözni tündének, a szobákban törpés feladatok vannak a gyerekeknek, na és ott a hobbitjátszótér. Ugyan én arra szavaztam, hogy Tolkient nem itt csókolta meg a múzsa, de az ötlet és a kivitelezés nagyon is tetszik. Valószínűleg a Tudor-kastély is elég látogatót vonz, de nem árt néha kicsit felpiszkálni az érdeklődést, újítani és nyitni.

vyne_gyuru.JPG

vyne_ada.JPG

A hazatérés előtt egyrészt vettünk lemon curdöt, másrészt Lencse megvált a cumijaitól és ott hagyta a mókusoknak egy szép nagy fán, mint anno 2011 a nővére is tette.

vyne_cumi.JPG

No, mire befejeztem az írást, Lencsi is belázasodott. Hát így megy ez...

*amiről azt hittem, hónapokkal ezelőtt kész lesz.

Lencsi négyéves lett!

2013.05.01. 18:13 - ash

lena4_1367424818.JPG_902x600

Lencsi szülinapja is megvolt, már alig várta és nagyon boldog volt, hogy mi mind őt ünnepeljük. A csokitorta váratlanul jól sikerült, bár persze lapos lett, mint egy palacsinta. Az ajándékok közül a locsolókannának örült a legjobban, ugyanis új szenvedélye a kertészkedés! Léna ilyen:

Kedves és barátkozós, bár kicsit félénk idegen gyerekek társaságában.

Szereti, ha mesélnek neki és nagyon szereti a zenét és főleg a táncot. A hét fénypontja számára  balettóra és itthon is gyakran talál ki koreográfiákat.

Az óvodát nagyon megszerette, bár a hétfői kirándulások kicsit megviselki, "mert nagyon elfárad a lábam".

Nem szeret gyalogolni, bár az elmúlt évben sokat fejlődött.

(Az elmúlt évben egyébként minden szempontból sokat "nőtt" és okosodott, csak hüledezünk, hogy a hároméves kisbabából négyéves hölgy lett.)

Néha hisztizik és sírásban tör ki, ha nem tetszik neki valami.

Nagyon kedvesen fejezi ki, ha jól érzi magát vagy szeret valakit.

Szeret futóbiciklizni, hintázni és mászókázni.

Nagyon szeret összebújni és olvastatni.

Szeret "írni" és rajzolni, már több füzetet megtöltött és naponta több önálló képet készít, mindig valakinek ajánlva.

Sok betűt felismer és le tud írni. (ez az ovi hatása meg Adáé)

Nagyon szereti Effit, a babáit és az állatait, boldogan gondoskodik róluk.

Akarata erős. Ahem.

Sokszor ébred morgósan, főleg a délutáni alvásból -- sajnos gyakran ébreszteni kell, mert már muszáj indulnunk Adáért.

Angliában szereti a fish and chipset, a játszótereket, az ovit, ahol van benti homokozó is, a hattyúetetést, a pubot (mert ott enni adnak), a charity shopokat, a tánctanárnénit és a kopogós sztepcipőt. 

De már szeretne hazamenni Magyarországra.

Kedvence a tészta, a sült hal, a csoki és a melegszendvics. :)

Ada hatéves lett!

2013.05.01. 18:01 - ash

ada6_1367424040.JPG_600x902

Ada március végén hatéves lett, de akkor pont sok betegség járt nálunk (ami azt illeti, egész február-márciusban) és nem írtam róla. Sajnos pont a szülinapján is nagyon lázas volt -- és még utána is napokig, végül ügyelet lett belőle --, de azért megünnepeltük! Ő pizsamában volt és az ünneplés után lefeküdt pihenni. (A képet ő választotta illusztrációként.) És akkor most Adáról:

Rengeteget olvas. Valószínűleg többet, mint a család egyéb tagja együttvéve.

Szeret számolni és a logikai feladatokat.

Szeret zenét hallgatni és énekelni.

Néha hallgatag, néha cserfes.

Meséket ír és naplójegyzeteket készít.

Megtanult angolul és már sok tucat regényt kivégzett ezen a nyelven is.

Angliában szereti az iskolát, a matekórákat, amikor a tanítónéni bábozik, a könyvtárat, a hattyúetetést, a pizzaevést, a barátokkal  rohangálást, az érdekes kirándulásokat.

De már szeretne hazamenni Magyarországra.

Nagyon megértő és nem kell neki sokat magyarázni.

Néha fél dolgoktól és szorong, de elmondta nekem, hogy a magyarázatok azért jók, mert azok "elfújják a félelmet". Kapott egy varázsigét is, amit akkor használ, ha este fél.

Néha hisztizik és sírásban tör ki, ha nem tetszik neki valami.

Néha úgy kell rávenni, hogy kidugja az orrát a lakásból. Aztán nincs kedve bejönni.

Nagyon megbízható.

Szereti a zöldségeket, a lemon curdöt, a leveseket, a borsófőzeléket és az almát. :)

Természettudományi múzeum

2013.04.26. 17:16 - Szeder Apa

Címkék: london múzeum prehiszt

Újra London, ezúttal dínónézőben voltunk. A vonatút után elsétáltunk a múzeumhoz, ahol én már jártam, és annak idején simán besétáltam; most azonban hosszan kanyargó sor fogadott minket. Szerencsére azért elég gyorsan haladt és kevesebb mint félóra, hősiesen tűrt sorbanállás után bejutottunk, Odabent letettük a kabátokat és elmentünk megnézni a dinoszauruszokat (persze megcsodáltuk az előtérben lévő csontvázat is!) Ide már csak pár percet kellett sorba állni, de utólag kiderült, hogy jókor érkeztünk, később már jó órás sor állt a dinó-szekció előtt is. A lányok nagyon élvezték a dinoszauroszokat, Lénát néha fel kellett emelni, hogy jobban lásson és a mozgó T-Rextől eleggé megrémült, de mindenért kárpótoltak a tojásból éppen kikelő dínócsibék!

DSC_0343.JPG

A kedvenc azért továbbra is a Triceratopsz.A höllők után pihentünk majd megnésztük az emlősöket is, az elefántok meg az életnagyságú bálnamodell nagy sikert aratott.

A múzeum után elmentünk a Notting Hill-re, megnézni a bolhapiacot, de addigra már mindenki nagyon fáradt volt és csak egy babakocsi volt nálunk, így aztán kerestünk egy buszt, ami elvitt minket a Paddingtonra és hazavonatoztunk.

Dance show!

2013.03.10. 23:00 - ash

Címkék: tánc

221d0c8e88cd11e2ad1922000a1cbd31_7.jpg_612x612

Csütörtökönként a lányok táncórára járnak. Ez az egyedüli iskolán kívüli fix programjuk. A suliban ugyan sok after school club van, de Ada annyira fáradt már 3 után, hogy szerintem jobb, ha itthon pihen, vagy kinn szaladgál (Lencsinek meg tulajdonképpen nincs is lehetősége napi 3 órán kívül többet benn tölteni). Tavaly Ada egész tanévben járt művészi tornára, heti kétszer, ezt mindenképp akartuk folytatni, muszáj megerősíteni a hátát na meg az odafelé-nyafogás után mindig élvezte is.

A táncórával kapcsolatban az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy Thatchamben, a szomszéd városban van. Vagyis autós program, tehát vezetnem kell, ha azt akarom, hogy járjanak. Az elején reggel már gyomorgörccsel ébredtem, de most már simán veszem az első kétszáz méter öt körforgalmát és az aszfaltra tévedő joviális angol teheneket. A tehenekkel kapcsolatban megtanultuk, hogy nagyok és hogy nem félnek az autóktól. Ja, ez az egzotikum azért van, egy kanyargós hátsó úton megyünk, ahol ha valaki mögém ragad, akkor Thatchemig élvezheti a hátsó lámpáinkat, mert előzésre nincs mód. Tudnék még mesélni erről a 14 perces útról, de valószínűleg érdekesebb lenne visszakanyarodni a tánchoz.

Sztep, balett, gimnasztika: így épül fel a hatvan perces foglalkozás. Lencsi a kicsikhez jár, tanulnak csattogni, forogni, bukfencezni. Ada a hatévesekhez, ők már bonyolultabb koreográfiákat, cigánykerekezést (még nem tud!) és nehezebb szteplépéseket vesznek.

Lencsi szerint a tánc csodálatos, a dressz gyönyörű, a kopogós sztepcipő pedig maga a menyország lábra húzható megtestesülése. Imádja az egészet. Ada inkább olvasna, de miután bement, már boldogan rohangál a kis társaival. (Akikkel megérteti magát! Nevetgélnek! Éljen!) Én kinn várok és az éppen szabad gyereket igyekszem szórakoztatni, amíg a másik táncikál. Ada általában kedvesen közli, hogy inkább olvasna, ha lehet -- akkor beszélgetek a többi anyukával, főleg Rhonával --, Lencsit pedig különböző gyümölcskombinációkkal, keksszel és annapetivel* szoktam szórakoztatni.

Katherine a távolságtartó, de nagyon kedves tánctanár minden évben nagy közös show-t koreografál, ahol az összes csoportja fellép. Tegnap és ma volt a két fellépés, Lencsi egy számmal, Ada hárommal szerepelt. Szombaton öltöztető voltam és délelőtt főpróbát is tartottak, úgyhogy 4-re, amikor kivonszoltuk magunkat az iskolából, úgy éreztem magam, mint aki egész nap követ tört. Nem, nem tudom megmagyarázni, mi volt ilyen nehéz, de a gyerekek is nagyon elfáradtak. Viszont megérte! Szerintem mindketten nagyon élvezték és helyesek voltak, Ada a három különböző jelmezben, Lencsi a csillogós szoknyában. Lencsiről az is kiderült, hog a színpadra termett: egyfolytában mosolyog és láthatóan otthon érzi magát a figyelem középpontjában, egy csöppet sem bizonytalanította el a színházteremnyi nézősereg és a reflektorok. Szerintem egyként sóhajtott fel a közönség, amikor kitáncikált pukkedlizni, de lehet, hogy csak elfogult vagyok. Adát már láttuk tavaly ehhez hasonló nagy fellépésen, szerintem ő sem izgult különösebben, bár sokat keresett a szemével és többször is boldogan integetett nekünk. Ma végre én is láthattam őket, mert nem kellett segítenem, így sikerült a szokásos meghatódós-anyukás nézőszerepet hoznom. Az iskolai gyűléseken is meg szoktam hatódni, borzasztó, edzenem kéne magam valahogy...  

*Az annapetit néha szeretném apró darabokra tépni, majd felgyújtani, de nem teszem, mert hogy venné ki magát. 

Curriculum I.

2013.02.12. 00:36 - ash

Címkék: school

adaisi_1360625743.JPG_600x902

Huh. Elég kemény heteink voltak mostanában, sok-sok betegséggel, rossz hírekkel, kellemetlenségekkel. Úgyhogy most írok valami nyugodalmas témáról, miközben próbálom elfelejteni 2013 eddigi teljesítményét és jobbakat remélek. Lássuk az iskolai tantervet!

Az angol iskolai év háromfelé van osztva és mivel egy évre jöttünk, ebből mindhármat látni fogjuk. Az elsőn már túl vagyunk, az szeptembertől decemberig tartott. A másodikat január elején kezdték, ez a húsvéti szünettel fog véget érni. A harmadik pedig húsvéttől július végéig fut. Minden évharmad közepén egyhetes pihenő van, a végén pedig nagyobb szünet: a karácsonyi és a húsvéti szünet kéthetes, a nyári majdnem másfél hónap. Nekem ez a felosztás jobban tetszik, mint a két és fél hónapos nyári szünet otthon, mert a gyerekek így jobban tudnak regenerálódni. Más kérdés, hogy júliusban itt valószínűleg nincsenek akkora melegek, ezért lehet így is hatékonyan tanítani akkor.

Az évharmadok elején az iskolában beszámolnak a szülőknek arról, hogy miről fog szólni a következő 2-3 hónap, a gyerekek pedig egyénre szabott célokat kapnak. Ada curriculum-előadása január közepén volt. A jelen évharmad mottója a következő: az vagy, amit megeszel. Nézzük vázlatosan, mi mindent fognak csinálni:

Olvasás: az olvasás fejlesztése (olvassunk velük minden nap!); mondatszerkesztés gyakorlása és fejlesztése; érzékszervekkel kapcsolatos vers írása (?); ismeretterjesztő szöveg jellegzetességei, feladatok szövegezése; napi phonics órák.

Matek: 2-5-10-esével számolás (szorzótábla); 100 feletti számok; összeadás és kivonás fejben és írásban; formák; számsorozatok felismerése és képzése; ismerkedés a helyiértékkel.

Torna: ismerkedés a szertornával; zene és torna; csapatjátékok.

RE (azaz kb. hittan, vagy etika): A világ Istené? Az embereknek vigyázniuk kell a világra?

Citizenship (kb. állampolgári ismeretek) / PSHE (Personal, Social and Health Education): erőszakoskodás az iskolában -- és ezzel kapcsolatban egy csomó kérdés, pl. hogy érzi magát az, akit bántanak a többiek és mit jelentenek ezek az érzelmek, mit tehet ilyenkor ő és mit a többiek stb.; büszkének lenni arra, amiben különbözöm.

Zene: önkifejezés énekléssel és zenével

IPC (International Primary Curriculum - már írtam korábban, hogy a suli e nemzetközi tantervet is integrálta): Tudomány: az élelmiszerek szerepe, termesztés és termelés; hogyan végezzünk tudományos kutatást. (ez utóbbin muszáj mosolyogni) Földrajz: honnan jönnek az élelmiszerek, kultúrák és ételek. Történelem: a szüleink és nagyszüleink ételei. Művészet: művészek, akik ételeket használtak; gyümölcsök és zöldségek rajzolása és festése. Technika: hogyan tervezzünk meg, készítsünk el és értékeljünk egészséges pizzát. :))) Társadalom: az ételek szerepe az ünnepeken.

Házi: minden héten egy írásbeli feladat van (számolás, írás, rajz, bármi lehet), illetve naponta kell olvasni a gyerekekkel és vezetni az olvasónaplójukat.

Hogy tetszik? Nem tagadom, nekem nagyon. Egyrészt mert veszik a fáradságot és részletesen tájékoztatnak engem, a szülőt. Igen, ez nekem nagyon fontos! :) Másrészt mert izgalmasak a témák, sokszempontú a megközelítés és sokféle eszközt használnak. A tananyag elég nagy, már csak az olvasáselvárás megriaszthatja a mi iskolarendszerünkhöz szokott szülőket -- engem is megriasztana, ha Lencsi csöppent volna bele 5 évesen ebbe a környezetbe. De. Olvasóidőben és számoláskor (nem írok órát, mert nincsenek kicsengetések) 3-4 külön csoportban ülnek a gyerekek és mindenki a maga szintjének megfelelő feladatokat kapja, nincs frontális oktatás, sokat sétálnak és a teremben is sokat "helyezkednek". Amit lehet, játékos formában vezetnek elő a tanítók és sok a segítő, asszisztens, önkéntes, valamint alacsonyak az osztálylétszámok. Ada szerint az iskola "érdekes". Több kérdésem nincs*.

 

* Vagyis lenne, csak tudom, hogy úgysem kapok tőlük mindenre kiterjedő, részletes beszámolót a napjukról, úgyhogy kezdem feladni...

Matilda

2013.02.07. 22:07 - Szeder Apa

A jegyzőkönyvbe rögzítem, hogy Ada ma elolvasta Roald Dahl Matilda c. regényét, eredetiben, angolul. Régebben ugyan olvasta már magyarul, de akkor is. Első angol regény: pipa.

Szonja

2013.01.30. 11:14 - ash

cute-kitten-playing.jpg_1024x768

Tegnapelőtt megszületett a lányok unokatestvére, Szonja baba. Nagyon korán érkezett. Az állapota stabil, inkubátorban van, de biztosat csak egy-két hét múlva fogunk tudni. Most minden fohászra szüksége van.

Hóhelyzet

2013.01.24. 12:23 - ash

Címkék: időjárás

20130120_125540_1359025232.jpg_2560x1920

Karácsonykor Magyarországon voltunk. Amikor eljöttünk Budapestről, a gyerekek szomorúan taposták az előző éjszaka hullott havat a repülőtéren: nekik sajnos nem jutott szánkózás és hóemberépítés ezen a télen. Egészen múlt hétig! Akkor ugyanis itteni viszonylatban rengeteg hó esett. Csütörtök este kezdett igazán havazni, de péteken reggel már látszott, hogy ennek nem lesz egyhamar vége. 8-kor még kaptunk egy smst az iskolától, hogy semmi változás, menjen minden gyerek bátran. 8.25-kor, a szokásos indulás előtti hajcihőben pedig megjött a hír: a romló időjárási helyzet miatt az iskola mégsem fog aznap kinyitni! Nem is tudom, van-e annál jobb, mint amikor meg lehet inni békében a kávét, melegítőre (tündérjelmezre) lehet cserélni az egyenruhát és forró pirítóst rágcsálhatunk, ahelyett, hogy meg kellene küzdeni a hóviharral az iskolába vezető úton. (Nekem rossz esetben napi 3-szor, de minimum kétszer, Lencsinek kétszer, Adának egyszer.)

Mondanom sem kell, a gyerekek is el voltak ragadtatva. A hó csak esett és esett és azóta is minden fehér, mert amint elolvadt volna, érkezett az újabb adag. A suli csak pénteken maradt el, utána viszont tulajdonképpen én már le is tudtam volna mondani az egész téldologról, legfőkép azért, mert... Az angolok nem takarítják el a havat! Sem a házuk elöl, sem a kisebb utcákból, sehonnan. Értem én, hogy nincs elég eszközük, de amikor egyik nap felolvad a hó, aztán éjjel ráfagy a járdákra a latyak, akkor másnapra tükörjég lesz. Kedden például kénytelen voltam babakocsival menni Adáért, mert abba legalább tudtunk kapaszkodni. Só...? Környezetbarát kavicsos homok...? A reakciós idő kicsit hosszú volt, nagyjából 5 nap. Úgyhogy budapestiek, ne panaszkodjatok, az ottani hóeltakarítás-helyzet még istenes ehhez képest. A szomszéd néni úgy fogalmazott, hogy borzasztóan el vannak maradva Európától ebben a kérdésben. Megszántam és mondtam neki, hogy ne aggódjon, sok minden másban azért eléggé jól teljesítenek.

A kertben aztán született két hóember, répaorral és kalappal, a kisebbik szemüveget is kapott.

És akkor most már jöhetne a tavasz.

London, Science múzeum

2013.01.16. 17:45 - Szeder Apa

Címkék: utazás london múzeum

December elején ellátogattunk Londonba, Datchetig kocsival, majd a Tiszay családdal vállvetve bevonatozunk Londonba. Első program a tudományok múzeuma volt, amit - talán mondanom sem kell - mindenki nagyon élvezett. Megcsodáltuk az óriási rakétákat, a holdraszállóegység replikáját, gázturbinás autót és még sok más csodát: mindez csak az egyik szint egyik része, ennyire jutott idő. A gyerekek játszottak a vizépítő szobában, megismerkedtek a gátak működésével (csak viccelek, pancsoltak). A múzeum fénypontja a szappanbuborék-előadás volt, egy fél órán át csodáltuk a szebbnél szebb és különleges buborékokat: nekem a kedvencem a szárazjéggel töltött volt.

Ezután elindultunk a Hyde Parkba, hogy megcsodáljuk egy téli vidámparkban található jégszoborkiállítást. Ekkor még mit sem sejtettünk. Az egyórásra nyúló séta alatt ránkesteledett, sikerült néhány szép naplementét fényképezni:

DSC_2081.JPG

Nemsokára megérkeztünk és kezdett gyanús lenni, hogy a 100m x 100m-es területen összezsúfolódott néhányszázezer szórakozni vágyó londoni között nehéz lesz eljutni a jégszobrokig. Körülbelül egy óra közelharc árán sikerült is elérni célunkat, ahol megtudtuk, hogy a jegy elfogyott és egyórás sor mögött van és különbenis záróra. Felmerült, hogy kárpótlásul legalább valami körhintára felüljenek, de a központosított tokenrendszernek hála, lást egyórás sor. Kiverekedtünk és elmentünk megnézni a karácsonyi fényeket. Részemről ez is hibának bizonyult, London karácsonykor (december 1.) zsúfoltabb, mint Bécs, amit szintén nem szeretek karácsonyi vásár idején. Mivel a buszok is lépésben haladtak, mentünk néhány sarkot gyalog, mígnem végre buszrakaptunk és elmentünk a Trafalgar térre. Mint később megtudtam, a gyerekeknek nagyon tetszettek a fények, úgyhogy megérte. A tépett idegek és fáradság hazaűzött minket, a gyereket előzékenyen elájultak, a felnőttek pedig egy vérremenő Ankh-Morpork társasjátékkal fejezték be a napot.

Másnap átmentünk a szomszédos Windsorba, megcsodáltuk a kastély (kivülről) és sétáltunk a kertjében, élveztük a tömegmentes turistáskodást. PizzaExpressben ebédeltünk, ami nagyon finom volt! Windsorból ebéd után hazaindultunk, egy kis utolsó játék-színielőadás után.

A Tudomány Múzeumba még néhanyszor vissza kellene menni...

Karácsony az iskolában

2012.12.19. 12:17 - ash

Címkék: karácsony school

mezes_1355914469.JPG_902x600

A lányok iskolájában komolyan veszik az ünnepeket! Már többeknek meséltem mostanában, hogy nincs semmiféle szeretetünnepe-maszatolás, a karácsony Jézus születésének ünnepe és punktum. Úgy látom, maximális figyelmet fordítanak arra, hogy a gyerekek megismerjenek más kultúrákat (és különösen a társaikét), de ha keresztény ünnepről van szó, akkor kiderül, hogy a vallásos tradícióba ágyazottság milyen meghatározó eleme a kultúrának. Nekem ezzel persze semmi bajom, sőt, nagyon örülök neki, főleg azért, mert természetes, nem erőltetett és kedves. Ada otthon katolikus óvodába járt: ott is figyeltek az ünnepek megélésére, de talán nem ennyire és a "többfelé fordulás" biztosan hiányzott, úgyhogy érdekes valami egészen mást látni. Főleg egy kisvárosi angol állami iskolát.

Mindkét gyerek részt vett az évfolyama nativity playén, azaz a betlehemes előadáson. Az ovisok és a KS1 előadásán is a szokásos kellékek vonultak fel, angyalok, szentcsalád, pásztorok, háromkirályok, csacsik, ökrök, bárányok. Adáék egy összetettebb sztorit adtak elő, amelynek főszereplője az istállófiú volt, aki kicserélte a szúrós szalmát puha meleg szalmára, amikor látta, hogy egy kisbaba fekszik a jászolban. (Ne kérdezzétek, hogy miért nem Mária volt ilyen gondos, szegény épp csak hogy túl volt egy szülésen, örülünk, hogy talpra tudott állni. József apuka pedig nem úgy tűnt, mint aki a helyzet magaslatán áll.) Tanulság: még a legkisebb, a legutolsó is tehet nagy szolgálatot! Ada a "tömeg" nevű énekkarban szerepelt nagyon lelkesen.

Lencsiék az eredeti születéstörténetet adták elő, ők is sok-sok énekkel. A lányom csacsi volt és sokat küzdött a fülével, de azért boldogan énekelt. Az ő előadásukat tegnap láttuk, de ma is van egy, ha az órát nézem, megkönnyebbülten látom, hogy már túl van rajta. (A megkönnyebbültség azért, mert ugyan nagyon élveztük a fellépését, de tulajdonképpen főleg arról győzött meg, hogy Ada otthoni óvónénije nagyon bölcs volt, amikor azt mondta, a kicsik-középsősök nem szerepelnek közönség előtt semmilyen ünnepen, mert nagyobb stressz nekik, mint öröm.)

Ma még elmegyünk együtt a templomba délután, mert Adáék karácsonyi dalokat fognak énekelni, holnap az osztályoknak karácsonyi parti lesz a hagyományos karácsonyi ebéd után és saját (!) ruhában mehetnek, pénteken pedig szülőkkel közös final assembly, vagyis szünet előtti zárás és értékelés. 

Tegnap vettem egy (...hatásszünet...) egész pulykát, ami vészjóslóan mered rám a hűtőből, ahányszor csak kinyitom. Drukkoljatok, hogy valami ehetőt sikerüljön belőle csinálni szentestére! (Ha valakinek van szuper receptje, ne fogja vissza magát, különben marad az internet-recepttár.)

Lencsi angolul tanít

2012.12.11. 15:54 - ash

- Anya, mikor valami rossz, azt kell mondani: "Oh, dear!" - csipogja a lehető legbritebb kiejtéssel. Aztán kis hatásszünet után folytatja - Amikor pedig jó vagyok, akkor azt, hogy "good girl". Érted..?

Elmegy és a Vidám mesékkel tér vissza:

- Mummy, read this book, okay?