Ők

Lilypie Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Second Birthday tickers

InstaSzeder

Mikulás, karácsonyfa, mézeskalács

2009.01.02. 11:36 - ash

Hát véget értek az ünnepek. Nagyon jó volt és nagyon fárasztó az elmúlt két hét. Karácsony előtt igyekeztünk adventi hangulatot teremteni Adának (és magunknak -- bár volt, aki csak annak a tragikumát érzékelte, hogy ablakot kell pucolnia, szegíny, szegíny). Sütöttünk például mézeskalácsot, Ada a saját két kezével nyújtotta a tésztát a kis gyúródeszkáján a kis sodrófájával. És aztán ki is szaggatta a sütiket! 

Aztán telt-múlt az idő, voltunk karácsonyi bulikban, nálunk is volt egy nagyobb gyerekes összejövetel. Aztán jött az igazi Karácsony. A fát már 23-án este feldíszítettük, hogy tudja élvezni itthon is egy kicsit (és irtó nagy lett végül!). 24-én reggel Ada jóóó korán felkelt, 6 körül, de az arckifejezése és a mondókája miatt szerencsére megérte a hajnali kelés. "Húúú, a Mikulás feldíszítette...! Húúú, a Mikulás becsomagolta a ajándékokat...!!!" -- Őszintén fogalmam sincs, honnan szedi ezt az amerikás Mikulást, aki ajándékokat hoz meg feldíszített fát, nem tőlünk hallotta, az biztos....

Szóval nagy volt az öröm, aztán családi nyugalom és béke, majd az ebéd utáni alvást követően átmentünk Anyáékhoz és ott voltunk egész délután. Természetesen rengeteg ajándékot kapott mindenféle családtagoktól minden oldalról, erőtlen tiltakozásunk ellenére, azóta is boldogan játszik velük, mi meg csak sóhajtozunk, hogy tele a szoba, pedig tőlünk alig kap valamit. Igazából le sem merem írni, mi mindent kapott. Úgy látszik, ez az első unoka sorsa. Gondolom, áprilistól kicsit normalizálódik a helyzet! Az Attilán a villanytűzhely és a hozzá tartozó edények voltak a főszereplők. Ja, és vacsoránál a savanyított karfiol...

25-én egy gyors ebédre átmentünk még az Attila útra, aztán onnan irány Észak-Magyarország, ahol a család másik fele várt, kiegészítve nagy-nagynénivel és -bácsival. (És ezzel el is kezdődött a duplo-időszámítás, ami, gondolom, el fog tartani egy darabig! És most már én is azt hiszem, hogy legalább egy pár állatot azért fog kapni, ha már így szereti...) Barcikán aztán szokásos karácsonyi elfoglaltságokkal múlattuk az időt, úgy is mint kihelyezett, élő állatokkal bíró betlehem megtekintése, evés-evés-evés, minden feladat nagyszülőkre való lőcsölése, hosszú séták a hideg estéken a város karácsonyifény-felhozatalának megtekintésével. Szóval klassz volt!

Amikor visszajöttünk, már itt volt Dávid, az amerikai nagybácsi, akit (nem kis, bár nem hangoztatott meglepetésemre) Ada azonnal körülrajongott. Még olyan képek is készültek róluk, amelyeken mindketten vigyorognak, a szereplőket ismerve ez nem semmi (ja, most nem Adusról beszélek).

Találkoztunk még egyéb külföldre szakadt családtagokkal és zárásképpen lementünk egy fél napra a Dédihez is (vagyis Babuékhoz), nagyon jó volt.

Aztán következett az ünnepek utáni depresszió, hideg, városi szmog, kiegészítve egy kis epekőhírrel (Szó), valamint terhességi cukorbetegséggel (én), de nyugalom, a kedvünk töretlen!

A bejegyzés trackback címe:

https://szederinda.blog.hu/api/trackback/id/tr3852984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.