Beszélgetünk. A számítógép fontos szereplője életünknek, mint az alábbiakból látszik. Tisztában vagyunk veszélyeivel és előnyeivel is.
Én: Eltűzöm a hajad, mert nem látsz tőle és elromlik a szemed.
Ada: Ha a számítógép előtt ülsz sokat-sokat, akkor is elromlik a szemed.
*
Szoktunk az amazonon vagy a pagony.hun belelapozós könyveket nézegetni, ha már nagyon unom azt a nyolcvan mesekönyvet, ami a polcon vár. Ada, ha egy könyvborítót lát a képernyőn, mindig mondja is, hogy lapozzunk bele. Persze nem mindig lehet, akkor konstatáljuk, hogy ez épp nem olyan könyv. Aztán, Szutyejev-olvasás közben:
A Vidám meséket láttuk a számítógépen, de nem lehet a nyíllal belelapozni, csak kézzel, így. (és mutatja, hogy kell lapozgatni az igazi könyveket)
*
Egyfolytában éneklés van itthon. Szövegösszevonás, szóösszevonás, mondókák, halandzsa, mindegy, csak hangos legyen és sok. Aztán születnek ilyenek is:
Ad notam Hová mész te kis nyulacska
Sza-ba-díts meg a go-nosz-tól,
Ingyom-bingyom tá-liber, tu-tá-liber má-liber, lalalala.