Ezek anagyon bejönnek nekünk. Tegnap Stonehenge-et néztük meg, de van a listámon még néhány kipipálandó tétel. Stonehenge nagyjából 50 percre van tőlünk, bár az utolsó szakaszon a dugóban ácsorgás alaposan megdobta az útiperceinket.
A kövek egy lankás, de alapvetően sík vidék kissé magasabban fekvő pontján állnak. Egész meghökkentő a "jelenlétük", még a rádiót, a gyerekzsivajt és a saját fájós könyököm feletti panaszkodásomat is elnémította egy pillanatra, amikor először kibukkant. Zöld tengerben lebegő szürke katedrális. (Bocs.) (Aztán újraindult minden hang és még húsz percet araszoltunk a dugóban, onnan bezzeg nem lehetett látni Stonehenge-et és nem volt semmiféle epifánia.) Később hallottam, hogy a kövekhez réges-régen egy széles út vezetett egészen az Avonig (esetleg: az Avontól a kövekig), a hatás drámai volt és megkomponált: a folyó felől érkezők fölé óriásként magasodott Stonehenge.
A gyerekeket kellőképpen felkészítettük -- amúgy is rájöttünk, hogy ez a titka annak, ha nem vidámparkba vagy kifejezetten gyerekeknek szóló programra megyünk. Készítettem megint egy kis útijegyzetet (ez persze inkább Adának szól, de Lencse is tud rajzolgatni rá) és Ada gyönyörűen le is rajzolta, hogy az egyik kő majdnem akkora, mint egy zsiráf. :) Sütött a nap, tiszta volt az idő, lehetett távcsövezni és napéjegyenlőségről beszélgetni, még csokis fánk is jutott, szóval mindenki jól érezte magát. A nap második felére, amikor még "beugrottunk" Winchesterbe egy kissé szétzilálódott a csapat, de erről majd később...
