A születésnap (két hete...) nagyon jól sikerült, ezt abból szűröm le, hogy Ada egy teljes hétig minden egyes nap azzal kelt, hogy "legyen ma is születésnapom"! Egy ilyen kicsi gyereknek (is) nagyon fontosak az ünnepek és az ünneplés, most Húsvétkor is látszott rajta az izgalom és az, hogy tudja, hogy nem hétköznapokat élünk.
Tehát a születésnap. Összegyűltek a nagyszülők és a szülők (két nagybácsi beteg volt, a harmadik dolgozott), előző nap libegőztünk (Annaéspeti után szabadon), volt rengeteg ajándék, franciadrazsés (!) torta, gyertya, öröm, boldogság, elfáradás, alvás. (Aztán kis elpittyedés, amikor kiderült, hogy a nagyszülők hazamentek a délutáni pihenő alatt.)
A szülinapozás utáni héten került sor a gyerekszoba áttapétázására- és festésére, amiről már írtam. Az eredmény klassz lett, Adus pedig őszintén örült neki, noha előtte nagyon tartottunk a reakciójától. Hmm, olyan jó lenne, ha a kistesó kapcsán is így köddé válnának az előzetes szorongások, de egyelőre inkább arra készülök, hogy megviseli majd a dolog, szerintem ez a reálisabb és természetesebb reakció.
Azóta átrendeztük kicsit a lakást, mosás, vasalás, végeérhetetlen pakolás a program. Készülünk az új fejezetre!
Ja, Húsvét: volt locsoló (bár Peti és B. papa elfelejtette, ejnye!!!), tojáskeresés (kicsit lassan ment, de jól szórakoztunk), húsvéti gyerekmise (tömeg és levegőtlenség és koncepciótlan prédikáció), sonka és torma (utóbbi csíp). A negatív oldalon tegnapi megfázás (remélem, csak kicsi), sérült apai bal láb (remélem, hamar felgyógyul, mert minden még kimondhatatlanul nehezebb, ha ő nincs mint segítség), valamint riasztó mértékű növekedés a homokevés és a kavicsfogyasztás frontján. Tehát a végszó: reméljük a legjobbakat!
