Délután egy óra, hazajöttünk az oviból, a gyerekek még duplóznak egy kicsit, de már készítem Adát a csendes pihenő gondolatára, Léna pár méterrel odébb tornyot épít.
Én: Ada, lassan készülődj, mész aludni, szedjük össze Brúnót meg a takaródat. Lencsi aludt délelőtt a babakocsiban, de nemsokára őt is lefektetem.
Léna (akihez egy szót sem szóltam): NEM TENTE! ÉPÍT! ÉN!
