Newbury, ahol lakunk, harmincezres dél-angol kisváros Readingtől 15 km-re, Londontól pedig egy órányi vonatútra. (most nincs kedvem megnézni, pontosan hány kilométer is, de majd arra is sort kerítünk) A belvárosban van szokásos sétáló-főutca kedves régi házakkal, üzletekkel és bevásárlóközpontokkal, két folyócska, az Avon és a Kennet, impozáns piactér és vonatállomás. A folyó (vagyis a csatornák) felett emelhető gyaloghidak, víziliftek vannak, nagyon érdekes a hosszú lakóhajók navigálását figyelni.
Mi húsz perc sétára lakunk a központtól -- na jó, gyerekeknek gyalog negyven perc, visszafelé dombra fel pedig inkább egy óra három pihenővel egy fagyival és négy futóbiciklire-visszaparancsolással. A negyedecske, ahol egy sorházi lakást bérlünk, egészen új, pár éve épülhetett, szépen rendben tartott, körülkerített, még külön játszótere is van. A gyep zöldellik és szerintem vonalzóval méricskélik, minden nagyon nett, úgyhogy még egyszer sem mertem szedni a levendulamezőből, pedig nagyon vágyom rá! Nem messze tőlünk megy egy négysávos út, de szerencsére nem nagyon hallatszik ide, felette gyaloghíd, ezen fogunk majd átvágni reggelenként az oviba-isibe, ami a "túloldalon" van. Közel van tesco és egy bevásárlópark is, szóval a beszerzés nem gond. (Igen, Szó, majd elkezdek vezetni is, nyugalom. Majd egyszer. Azt sem tudom, fiú vagyok-e, vagy lány a három egymást érő többsávos körforgalomban, ahol mindenki a másik oldalon megy és másik irányba kanyarodik, mint kéne!)
A házban a földszinten van a konyha, a nappali, egy vécé és egy lépcső alatti tároló (pont, mint Harry Potteré). Az emeleten egy nagyobb háló gardróbbal és zuhanyzóval, egy fürdőszoba és két kisebb hálószoba van. Van zsebkendőnyi kis kertünk is, apró fákkal, sok virággal, fűvel és egy kis kék tárolóval, amire blue shedként hivatkozunk.
