Szombaton reggel felkerekedtünk és levezettünk Portsmouthba. (Ezt most úgy kell érteni, hogy Szó levezetett Pm-ba, én eddig egyszer vezettem reszketve, a három percre lévő retail parkból hazafelé, de azt is csak azért, mert Szó beült az anyósülésre és kijelentette, hogy én vezetek. Majd ezen is változtatunk, mármint nem csak azon, hogy kijelentget dolgokat, hanem azon is, hogy nem vezetek, lassan kezdem megszokni a baloldali közlekedést. Végülis nem is olyan vészes, ciki csak akkor van például, ha valaki megáll előtted és nem látsz ki, így nem tudod, jön-e valaki szembe: patthelyzet. Na, mellékszál.)
A cél az volt, hogy megnézzük a tengerparton lévő Blue Reef Aquariumot, majd átmenjünk a strandra és kipróbáljuk a vizet. Utóbbi programot elnapoltuk, huszonpár fok volt és nagy szél, ennyire valószínűleg sosem leszünk angolok, a fürdőzés nekünk aztán nem fog a meleg termoszról és a pokrócba burkolózásról szólni. Na meg az akvárium és a kikötő és az erődítmény is elég érdekes volt, nem akartuk túlfeszíteni a húrt. A lánykák nagyon élvezték a halakat (pedig nem is volt olyan jó, mint például a tropikárium), Lencsi azóta csak erről hajlandó mesélni. A fénypont talán az igencsak érdeklődő rájaraj (bocs) meg a persze a bohóchalak voltak, nem is beszélve az akváriumóvodáról, ahol apró növendékhalak fogócskáztak. Egy ponton a szabadtéri játszótérre is ki lehetett menni, a vizes részén fürdőruhás gyerekek rohangáltak (angol gyerekek), borzadva figyeltük. Ada és Léna felszabadultan szaladgáltak, a hajuk repkedett utánuk a szélben.
