Miután eltéptük magunkat Pétertől, átmentünk becsekkelni a hotelbe. Mindkét gyerek aludt egyet, de aztán irgalmatlanul felébresztettük őket (vagyis csak Adát kellett) és elindultunk a Museum of Childhood felé. (Egyébként éljen a google maps útvonaltervező funkciója meg Szó új telefonja, végig ezzel ügyeskedtünk, így tudtunk például jobbnál jobb buszutakat találni a gyerekek nagy örömére.) A múzeum maga az útikönyv szerint félnapos program, de szerintem az egy-másfél óra, amit rászántunk, bőven elég volt. A Gyermekkor múzeuma tulajdonképpen egy tematikus játéktörténeti kiállítás jópár interaktív játékkal, benti homokozóval és társasokkal. A gyerekek nagyon élvezték, nekem egy idő után elég lett a melegből és kimentem levegőzni (ez a korral jár? borzasztó...). Ja, van egy cuki boltja is, ahol aranyos apróságokat lehet vásárolni. Szó talált geomagból épített Big Bent, nekem nagyon bejöttek a viktoriánus szekrény-babaházak, a gyerekeknek pedig... nagyjából minden. Tudom, hogy mindig ezt írom, de ez az igazság!
Ada egy darabig vizsgálta a bejárat körüli mozaikot, majd megkérdezte, hogy ugye ilyet csináltunk Pancsi születésnapján? És tényleg, P. szülinapi zsúrja a Vasarely múzeumban volt és valóban ilyen rombuszokból álló képet ragasztgattak -- ez a technika azóta is nagy kedvenc.
A következő állomás a Trafalgar Square lett, oroszlánok csodálása, szökőkút szélén egyensúlyozás, aztán vacsora. Otthon szinte soha nem megyünk gyorsétterembe, mióta itt vagyunk, már háromszor sikerült. Remélem, nem lesz belőle rendszer, de az ilyen városnézős túrákon életmentő a gyors és meleg kaja. (Oké, nem finom és főleg nem egészséges, ráadásul Lencsi/Ada arca kezd aggasztóan ragyogni a hamburger/csirkefalat hallatán, szóval majd odafigyelünk.) Itt találkoztunk kedves ismerősünkkel, Norbival, aki utána velünk tartott a hétszintes (!) Hemley's játékboltba is. A gyerekek azonnal szívükbe fogadták Norbit, aki aztán nagy türelemmel csevegett velük. :) A játékboltban volt minden, főleg mainstream dolgok, de azért élveztük. Aztán hazatértünk és megpróbáltuk azonnal lenyomni a kiskorúakat, de elaludni végül csak fél 11-kor sikerült. Jó kis nap volt!
