Azért írok sokkal ritkábban, mint szeretnék, mert 1. amikor Ada ébren van, akkor nem ülhetek csak úgy a gép előtt, mert akkor jön azzal, hogy kisvakond meg csipogóhúsvéti tojás és egyébként is nagyon hangosan zúg (a gép, nem Ada) (ő inkább sípol meg dörmög) és nem akarunk megsüketülni*; 2. amikor ő alszik, általában Lencsi van ébren (valamennyit) és egy kézzel nem tudok gépelni, illetve akkor piszokság nem vele foglalkozni, ha kívánja, úgyis olyan szemérmes és nem követelőzik sosem. Vagy egyszerűen csak mást olvasok a neten és lusta vagyok gépelni.
Ma délelőtt a játszótérre mentünk (én kettő gyerekkel még nem léptem át a Bécsi utat, olyan, mint egy nagy folyó, mi meg a sziget), remek volt, mert a hely zárt, biztonságos, árnyékos, valamint sok az ismerős és Adus már egyedül is jól elszaladgál, homokozik satöbbi. Lénazsófia aludgatott meg nézte a leveleket (zen), úgyhogy én is túrtam a homokot meg cseresznyéztünk meg barátkoztunk -- jó volt.
Mostanában A. mezítlábazik, és amikor épp szoptattam (hát igen, már gond nélkül nyílt színen is), ő épp rájött, hogy a kavicsmező közepén áll és ez valójában szúr és kényelmetlen és akkor elkezdett süvölteni, hogy "Édesanyám, jöjj, édesanyám, jöjjél ide!", mire én elmutogattam neki, hogy ez most nem fog menni és akkor inkább elment csúszdázni. Ezt csak azért rögzítem, mert sokat aggodalmaskodtam azon, hogyan fogok két gyerekre tudni figyelni, biztos majd mindkettő hisztériázni fog, hogy azonnal menjek és most kellek, meg mászókáról leesni meg darázsba lépni, de lám, lám, nem így van, hanem megoldjuk a dolgokat (általában és egyelőre). Ja, és akkor kezdek szoptatni/lénázni, amikor látom, hogy valamelyik Ismerősanyuka ott van Ada közelében, vagy ha mondjuk épp elkezd homkozni, mert onnan aztán úgyse lehet kirobbantani jó darabig.
* A tévénélküliségnek egy darab hátránya van: ha be van kapcsolva a számítógép, akkor a gyerek tudja, ha már nézett rajta bármit is, hogy onnan jön a mozgókép IS és ha szereti, akkor nem könnyű leszerelni azzal, hogy anya most ímélt ír vagy egyéb fontos dolgot kell megnéznie, tehát a számítógép gyakorlatilag használhatatlan. Amikor Léna született, kábé egy hónapig semmit nem nézett Ada, de azóta megint visszaszivárgott némi kisvakond az életünkbe, bár a fentiek miatt jobb be sem kapcsolni, ha ébrenlétidő van. Igazi tévét viszont még jó sokáig nem fog nézni, sem itthon, sem máshol, mesét, rajzfilmcsatornát SEM, azokat FŐLEG NEM, ha rajtunk múlik. (Szerintem nem kell magyarázni, miért, de azért leírom, hogy pl. a rágógumis kisvakond epizódtól _konkrétan_ fél, noha én pl. sosem gondoltam volna, hogy traumatizáló, tehát szó sem lehet arról, hogy egy általunk előre nem látott valami elé beültessük.)
