Mostanában ha valami érdekes van a gyerekekkel kapcsolatban, lefirkantom egy papírra az íróasztalon. Annyi mindent elfelejtünk úgyis. Reggel Adus elkezdett mesélni, idejében észbe kaptam és elkezdtem írni: nem olyan könnyű megjegyezni a kis litániáit, úgyhogy jobb rögzíteni mindent.
Ada: ...és Pilisszántón volt répa is. És a hagymának leszedtük a héját, a földes héját, nem a rendeset és kitettük egy tálcára, hogy meghűljön. Nem, hogy megTOKoljon. És felmentem a kis lépcsőn, a kőre. És Bandi papa letette a telefont az asztalra, hogy ne zavarjon.
Én: Még mesélj, mi volt?
Ada: Borsó. Kertészkedtünk - látja, hogy írok. Nézi-nézi. - A borsóról is mondtam egyet, azt is leírjad oda! - Megdöbbenek, honnan tudja vajon, hogy mit írok. Nézi tovább. - Jól leírod, anya, mondhatom!
Köszönöm, kislányom.
