Lencsi harmadik hófordulóját tiszteletbeli keresztanyja esküvőjén ünnepeltük. Közös képük sajnos nincs, mert az alvásritmusuk ezt kizárta, de azért alant látható egy portré Lénáról a nagy napon.
Azt mondják, három hónapos kor után minden könnyebb, a kisbaba túl van a negyedik trimeszteren, kevesebbet sír, könnyebben viseli az "életet". Hát, nálunk nem így van. De csak azért, mert Léna Zsófia az elejétől fogva nyugodt, türelmes, mosolygós baba. És még most is.
Mozgás. Tárgyakért nyúl, hasról hátra borul, oldalra fordul, már a hátról hasra fordulás sincs messze. Játékokat a szájához húz és rágcsál.
Evés. Eleget (sokat?), 3-4 óránként, gyorsan.
Kommunikáció. Mosolygás, nevetés, búgás, gügyögés, emberek (főleg Ada!) után forgás.
Alvás. Sokszor egyedül, sokszor ringatva. Porszívóhangra elájulás. Éjszaka nagyon jól, egyszer ébred, 3-4 körül, de számtalanszor előfordult már, hogy átaludta az egészet.
Sírás. Nincs sok, de azért időnként hallatja a hangját, ha nem tud egyedül elaludni és le merészeljük tenni, vagy ha néha megijed valamitől.
Kakilás. Eddig napi több volt, most két hete nagyon megritkult, volt, hogy 8 nap is kimaradt. Állítólag anyatejes gyereknél minden ilyesmi normális.
Amire emékezni akarok ebből az időből. Etetés közben nehéz mással foglalkozni, olvasni satöbbi, mert Lencsi kapaszkodik a tekintetembe, időnként mosolyogva búg néhányat felém, aztán folytatja az evést. Ahh...
