Az ágyam már nem rácsos, a fenekem már nem pelenkás (csak éjszaka), babakocsiban pedig már fél éve nem ültem! És van egy kistestvérem. És egy Brúnóm.
Szeretek Lénának kedvességeket mondani, Lénikének is hívom, de azért nagyon nem szeretgetem, bár egyre többször kérem, hogy tegyék az ölembe. Szeretek az ágyon ugrálni, amikor ott fekszik és megvan az esélye, hogy jóóól ráesem, de nem szeretem, ha anya altatja és nem velem játszik, ezen néha sírni is szoktam vagy direkt hangosan sikoltozni, ha megneszelem, hogy altatás folyik. Azt is szoktam mondani még, hogy ne etesse Lénát, mert nem éhes. Amúgy bármit csinálok, Léna rajongva néz, bármit mondok neki, kacag, ha hozzáérek, boldogan kalimpál.
Szeretem a zöldségeket, a pisztáciás mortadellát, a savanyúságot, a rántott camambert-t, a tésztát, a rizst, a vajat, az almát, a banánt, a tükörtojást, az arcoskás tejbegrízt, de nem szeretem a kenyeret, a szilvalekváros-mákos gnocchit, ha sokat kell ennem és ha nem mesélnek reggelinél.
Szeretem a könyveket és a felolvasást, Annaéspetit, Bogyóésbabócát, Kipkoppot, Boribont, a Böngészőket, Bubu macit, a Bilikönyvet, a Vidám meséket.
Szeretek forogni és fejjel lefelé lógni és egész bátor lettem a játszótéren, tudok ugrani is.
Szeretek fürdeni, de csakis a kádban állva, gyűlölöm a hajmosást, néha még akkor is sírok, ha előtte sokáig fennhangon biztatom magam, hogy ne sírjak.
Szeretek kirándulni és szeretem az állatokat. De csak messziről.
Imádom a számítógépet, szoktam néha rimánkodni, hogy kapcsoljuk be, a szüleim (anya) ennek nem örülnek, szeretek kisfilmeket nézni (negyed óra a napi adag, pedig én sokkal többet meg tudnék nézni), szoktam apának szkájpon képeket küldeni és írni is neki és akkor mindig válaszol, hogy SZIA ADA. És akkor mindig nevetek és szoktam macit küldeni neki. Esetleg szivecskét. Természetesen ismerem a betűket. Tudok kattintgatni anya desktopján, a múltkor elküldtem egy ímélt minden tanárjának. Szoktam öltöztetni Krumplifej bácsit is az egérrel.
Félek a biciklitől. Meg úgy általában a nagyobb gépektől, félelmetesek, eltakarom a szemem inkább.
Szeretem a szüleim barátait. Nekem még nem nagyon vannak barátaim, bár a játszótéri haverokkal egyre többet játszunk együtt, sőt, néha kézenfogva is járunk, bár én soha nem kezdeményezek.
Imádom a nagyszüleimet.
Imádom a homkozót, mindig csak homokoznék, sütiket csinálok és főzök és végülis ellennék hinta és csúszda nélkül, egy cseppet sem hiányoznának. A mászóka azért maradhat.
Szeretek rajzolni, nem szeretem, amikor anya már megint elteszi a filceket, mert összefirkáltam a falat, a széklábat, a hűtőt, az ablakpárkányt satöbbi.
Néha kiakadok valami apróságon és megállíthatatlan zokogás tör rám, de aztán abbahagyom és elmondom anyának, hogy már megnyugodtam.
Kettő és fél éves vagyok.
