A Velencei-tónál jártunk, közinyaraláson. A szállás a szokásos Kerekes házba volt, de ezt inkább nem reklámozom: egyértelműen előnye, hogy megfelel egy ilyen kiterjedt társaságnak, mint a miénk, van medencéje és kis játszótere is, mégsem az igazi.
De jól éreztük magunkat: összesen tíz gyerek volt (meg sok felnőtt is persze) és jó volt nézni, hogyan válik a régi baráti társaságból kis családokból álló egység. Jól éreztük magunkat: már amikor nem kellett arra figyelnünk, hogy Lencsi milyen utat és módot talál arra, hogy veszélyesen megközelítse a vízzel teli medencét, tizenkét fokban. Ugyanis az idő szombatra sajnos elromlott. Adát szemlátomást nem zavarta az időváltozás, nagyon jól kijött Hankával (jellemző: Hanna kicsit idősebb nála, ő volt az első közis baba, míg Ada a második), úgyhogy ő sokszor el is tűnt a szemünk elől, mert éppen ördögöset meg szaladgálósat meg utánozósat kellett játszani.
2008 és 2010; a medence és az apuka ugyanaz (ami jól megkülönböztethető: az egyik másféléves arcán kétségbeesés, míg a másikén eufória látszik):
Az alagsorban vetítés folyt:
Vasárnapra kitisztult az idő:
