Kicsitől a nagy felé.
Lencsibaba: egyre több szót mondogat (bobóc, biszigli, cinke stb.), mutatja, ha bekakilt (sőt: ha pukizik, azt is bejelenti, a pisi is érdekli), imád fürdeni és sétálni és enni. Gondolkodom, hogy milyen ételeket nem szeret, de a borsón kívül semmi nem jut eszembe, illetve tegnap nem ette meg a guacamolét, de ez nem baj, több maradt nekem. Rendkívüli módon anyás lett az elmúlt két hétben, mindig a lábamba kapaszkodik, csügg, anyanyanyanyanyanyanya, éjjel sokszor felébred, sír, anyanyanya, alig lehet megvigasztalni, nehezen alszik vissza (nappal jóledvű). Az éjjeli felébredések és a koránkelés után sokszor annyira fáradt, hogy már délelőtt elalszik, így vagy pont felébred, amikor Adáért kell indulni az oviba, vagy ébreszteni kell. Ez elég rossz, persze az sem sokkal vidámabb, ha elalszik a babakocsiban odafelé (bár legtöbbször simán át lehet tenni itthon az ágyába). Dehát most ez van, Ada nem akar az oviban aludni és én sem akarom, úgyhogy ezt az átmeneti időszakot ki kell húzni valahogy. Legfőképpen pedig aludhatna éjjel a drágaság. Aki továbbra is irtó édes, de ezt nem ragozom...
Adacica: Nagyon megszerette az ovit. Szívesen megy reggel, zokszó nélkül, de örül nekem, amikor ebéd után találkozunk. Kicsit el is húzza az öltözködést, látszik, hogy szeret ott lenni. Persze benn aludni nem akar, bőven elég neki a délelőtti játszás. Viszont még mindig nem pisil benn és az óvónőkkel sem extrabizalmas, bár ez sem meglepő: nem az a bújós fajta. Kicsit zavar, hogy nem tudok minden lépéséről benn, kevés idő van az óvónőkkel beszélni az ebéd utáni hajcihőben, nem is szoktam őket zaklatni, csak ha nagyon muszáj. Most viszont lesz fogadóóra, alig várom. Más: hiszti. Ada nagyon makacs sokszor, sok energiánk megy a szublimálásba és nagyon szíven üt, amikor direkt kérés ellenére titokban mégis megcsinálja azt, amitől tiltom. "Én ezt jobban tudom"-alapon. (Ismerem az érzést meg a tekintet meg a testbeszédet, mármint belülről, azért mondom.) Most öt napot a nagyszülőknél volt, ahol mindig szuperül érzi magát, de az első napon (erre még nem nagyon volt példa) ott is levágott egy kis műsort. Amúgy nem vagyok nagyon elkeseredve emiatt (sőt: egyáltalán), de nyilvánvaló, hogy sok program és elfoglaltság és legfőképp elég pihenés kell neki (a délutáni alvást pedig sajnos sokszor kihagyja), erre kell odafigyelnünk.
Én: egyetem, itthoni dolgok, háztartás. Ha a nemalvás nem lenne, simán boldogulnánk, de ha 5 órát alszom és után még be kell mennem tanítani meg órát hallgatni meg főzni meg takarítani meg gyerekezni, akkor már elég morcos vagyok. Arról nem is beszélve, hogy szeretnék néhány normális szót is váltani a férjemmel meg esetleg másokkal. De nem panaszkodom: jó ez az ősz, valójában egyensúly és összhang van. Általában.
Ő: dolgozik és második műszak is van és éjszakai műszak is van. Sokkal több hárul rá az itthoni dolgokból (főleg gyerekezésből), mióta visszamentem az egyetemre (pedig csak kedd reggel megyek meg csütörtök délután), de hősiesen viseli a csapásokat (és az örömöket), csak néha közli, hogy szálanként szeretné kitépni a haját. :)
Háztartás: elkezdtem a flylady-programot!
Hát így.
