A minap olvastam ezt a cikket (a simple blogokat amúgy is szeretem, egyszerű élet, a kicsi szép, környezettudatosság, mentális és fizikai lomtalanítás), és elgondolkodtam a lányok karácsonyi ajándékain. Az utóbbi években nem az ünnep előtt gyűjtjük be az ajándékokat, hanem szinte egész ősszel nyitva tartjuk a szemünket. Ezzel a módszerrel egyrészt kevesebb a stressz az ünnepek előtt (erre igyekszem tudatosan figyelni, mert hajlamos vagyok túlszorongani szinte bármit), másrészt jobban átgondolt ajándékok is születnek.
A poszt szerint érdemes egyfajta rendszert betartani az ajándékozásban is, a cél ismét az egyszerűség. A gyerek tehát kapjon
- egy vágyott,
- egy szükséges,
- egy hordható,
- egy olvasható ajándékot.
Benéztem az ajándékosládámban és találtam Adának egy szaladgáló-cincogó hörcsögöt*, egy Pöttyös Pannit, egy ikeás étkészletet, Lencsinek pedig egy kukásautót, egy babásabb ikeás étkészletet és egy angol nyelvű karácsonyi leporellót. Ma hazafelé vásároltam még egy tüllből készült tündérszoknyát (alapdarab, beláthatjátok), valamint egy barbapapás bodyt (kapjon néha a kicsi is új cuccot). És kipipáltam a gyerekeket, nem gondolkodunk újabb és nagyobb és szebb ajándékokon. Na, hatékony voltam?
* a plüssállatokkal kapcsolatban a következő könnyen megjegyezhető és alkalmazható szabály van érvényben nálunk a mai naptól: ha valaki ilyesmit hoz ajándékba, boldogan fogadjuk, de látogatása végén három régi plüssel fog távozni, s neki kell elmagyaráznia Adának, hogy miért is viszi el a kis kedvenceket. Egyszerűen megteltünk! Ja, és az elemes játékokat sem annyira szeretjük. Úgy áltlalában semmit, ami a "gyerek helyett" játszik. (A tőlünk kapott hörcsög persze kivétel!)
