Ma megint egész délelőtt zuhogott a hó, de nem volt annyira hideg, hogy meg is maradjon a járdákon, ráadásul a környékbeli házmesterek is korán keltek. Úgyhogy nem szánkóval indultunk Adáért az oviba, mint két napja. Hazafelé a gyerekek hógolyóztak (idén megtanultak végre), havaztak, a hóban ugráltak, havat gyűjtöttek és a hóval játszottak. Ja, és persze megpróbálták elkapni a nyelvükkel a hópelyheket. Én próbáltam őket a járdán tartani és azon szomorkodtam kicsit, hogy tényleg, milyen nehéz most minden, betegségek, nem tudunk elmenni a nagyszülőkhöz, blablabla. Aztán Lencsi esett egy nagyot, nevetve felállt, majd odébb léptünk hármat, hogy megnézzük a kétméteres hóembert a játszón. És akkor hatalmas robajjal egy óriási valami (pala? deszka?) zuhant a havas tetőről éppen arra a helyre, ahol egy perce még Lenocska feküdt.
És azóta azt gondolom, hogy lehetnének nagyobb problémáink is, mint hogy náthás vagyok.
Hógolyózás két napja:
