Ők

Lilypie Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Second Birthday tickers

InstaSzeder

Deszen-ó-dáun

2012.11.13. 22:52 - ash

Reggel felkeltem, torokfájósan és iszonyú fáradtan. Léna is náthás és a szülői ágyban kötött ki hajnalban, mellette pedig nem könnyű mélyen aludni. Átvonszoltam magam Adához, aki zsepit kért, majd megállapítottam, hogy ő sem fog ma iskolába menni. Semmi komoly, csak nátha és köhögés, de azért elég sötét hangulatban ereszkedtem le a földszintre. De aztán -- ilyen is van -- ez a nap sokkal, de sokkal jobban sikerült, mint vártam. Elmesélem.

Először is, a gyerekek nem nagyon veszekedtek. Amúgy sem szoktak nagyon sokat, de azért a játékokon meg azon, hogy ki mit akar vagy nem akar csinálni, elég jól össze tudnak kapni. Másodszor, rendesen csendes pihenőztek és tudtam olvasni. Harmadszor, délután hirtelen felindulásból palacsintát sütöttünk és nagyon jól sikerült.

Aztán este hazajött Sz. és hozta magával a Mary Poppins filmet. Nagy MP-láz van ugyanis nálunk, már a múltkor is írtam, Ada legalább ötször olvasta a regényeket, mióta itt vagyunk. Betettük tehát és a családi mozizásnak két csodálatos hozadéka volt. Először is, Adának nagyon tetszett! Még sosem látott adaptációt semmilyen történetből, amit sokszor olvasott, szinte le sem tudta venni  a szemét a képernyőről és izgatottan kommentálta, hogy mi volt így és nem így a könyvben. Abban egyet értettünk, hogy nem ilyennek képzeltük Maryt, Disney-ék nem voltak hűek sem a regény szelleméhez, sem a karakterhez, Julie Andrews nagyszerű, de nem olyan goromba, hiú és furcsa, mint az eredeti Ms. Poppins. (Ezt egyébként az író, P. L. Travers is így gondolta, rendesen összeveszett a gyártókkal és kikötötte, hogy Maryhez ezentúl egyetlen amerikai sem nyúlhat.) Ezt leszámítva nagyon élveztük az egészet. 

A második csodálatos hozadék egy régi rejtély feloldása volt. Lencsi ugyanis elkezdett angolul énekelni, egyre többet és egyre szebben, néha tudom, hogy mit (és esetleg segítek, bár ő mindig a saját verziójához ragaszkodik), néha nem. Az egyik kedvenc dalából csak öt taktust tud, arra tippeltem, hogy valami angol nursery rhyme lehet. Annyira szereti, hogy nem ritka, hogy az oviból hazafelé a bicikli hátsó üléséről kiabálja-énekli ezt az öt taktust, egészen hazáig. Engem pedig esz a fene, hogy már megint nem kérdeztem meg Miss Beckettet, hogy mégis mit is énekel a lányom. A filmnézés közben egy ponton aztán váratlanul nagyon izgatott lett, felugrott, hangosan nevetett és sikongatott. Ugyanis meghallotta a nagy kedvencet, a TIDY UP TIME DALÁT!  (Erre a dalra szoktak rendet rakni.) A refrén így kezdődik: "A Spoonful of sugar helps the medicine go down" -- vagyis "A Spoonful of sugar helps the meDESZEN-Ó-DÁUN". Elementary, my dear Watson!

Ez a Mary tényleg csudálatos.

A bejegyzés trackback címe:

https://szederinda.blog.hu/api/trackback/id/tr14906073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása