Az őszi szünet előtt megérkeztek hozzánk nagymamáék, azaz Ani mama és Laci papa. Szuper hét volt, egyrészt mert találkoztunk velük és végre megnézhették, hol lakunk és miket csinálunk, másrészt mert mi, felnőttek, végre kettesben is csatangolhattunk egy kicsit. Hogy miket csináltunk? Például a nagymama elkísért minket balettra, ami így sokkal nyugalmasabb volt, mint egyébként -- mert a gyerekek nem egy csoportban vannak, hanem egymás után, így a csütörtök délután nem csak egy óra sztep-balett-gimnasztikát jelent nekik, hanem egy teljes óra várakozást is. Aztán a programok között szerepelt még, hogy a család többi része elment egy Stonehenge-Winchester túrára (én otthon dolgoztam), rendberaktuk ( -ták) a hátsó kertet, de persze sétáltunk együtt Newburyben és ebédeltünk a kedvenc pubban is. Ami pedig tisztán szülőprogram volt: Bond-mozi, pub ESTE, egy nap Bath-ban és reggel sokáig alvás. Csupa olyasmi, amiben négy hónapja nem volt részünk. Amikor egy egyszerű bevásárlás a gyerekek nélkül mint izgalmas program tűnt fel a horizonton, akkor fogtam fel, hogy mennyire nem volt segítségünk eddig. (Bár szerintem zökkenőmentesen haladtak a dolgok eddig is, büszkék is vagyunk a páratlan logisztikai és problémamegoldó képességünkre!) A lényeg az, hogy köszönjük, nagyszülők, reméljük, ti is jól éreztétek magatokat!
