Hát, ezzel a beszámolóval elkéstem, részben a múlt heti betegséget, részben a nemalvást okolom.
És akkor el is érkeztünk az egyik fontos közölnivalóhoz: Léna Zsófia alvókája elromlott. Gyakran felébred éjjel, van, hogy óránként, de arra is akad példa, hogy több órát ébren van. Sírdogál, kiabál, nyekereg, szeretne aludni, de nem tud. A fogát hibáztatjuk (valószínűleg jogosan) és reménykedünk szebb (vagyis pihentetőbb) időkben.
Kúszik. Bejárja a lakást és nagyon büszke és nagyon aktív és nagyon kíváncsi. Mindent megkóstol. Amúgy egész pontosan 6 hónaposan és két naposan kezdett úgy igazán haladni.
Eszik. Almát, sütőtököt, répát. Amikor először kapott, csak úgy repesett, remegett a kanálért, ilyen elszántságot és örömet nem láttam még étellel kapcsolatban. Örülünk!
Szeretgethető. Ha puszit adunk a homlokára, odafúrja a buksiját és kér még. Amikor ringatom, a nyakamba gödöríti magát és félálomban húzogatja a tenyerét a karomon, mintha simogatna. Ha jóllakott, hasra fordul az ágyon, leteszi a fejét és félmosollyal tűri (vagyis inkább elvárja), hogy simogassam a hátát. Mi pedig szívesen szeretgetjük!
