Érdekes, szép, de nehéz őszünk volt, sok munkával, nagyon sok (gyerek)betegséggel és sok új helyzettel. Kíváncsi voltam, mit hoz a december, ami a novembertől áprilisig tartó időszak egyetlen elviselhető hónapja. Legalábbis szerintem.
Ada sokat hiányzott mostanában az oviból, de a karácsonyi ünnepségre szerencsére be tudott menni és nagyon élvezte is. Az óvónők mézest sütöttek nekik, a nagycsoportosok műsort adtak és minden szobában volt karácsonyfa közös csoportajándékkal. A barátainknak készítettünk karácsonyi ajándékot és Adus szeretett volna az óvónőknek is vinni. Azt sajnos most nem írhatom le, hogy mi is volt ez a bizonyos ajándék, de a legfontosabb tulajdonsága, jelesen hogy világít a sötétben, lenyűgözte Rita és Nóri nénit. (Vagy csak Ada lelkesedése? Mindegy is.)
Az ajándékkészítés mellett beborítékoltuk a karácsonyi lapokat is. Szerencsére volt segítségem.
Mostanában sok hó esett -- nem is emlékszem ilyen fehér decemberre --, tegnap szánkózni mentünk. Van egy saját téli erdőnk is (adventi naptár helyett), minden nap egy fenyőfával sűrűsödik a rengeteg.
Készítettünk mézeskalács házikót is, a gyerekek és a vendégek (D és G) dekorálták. Duplókockákkal támasztották ki, amíg megköt, előtte természetesen statikai vizsgálatot is végeztek!
Öt nap múlva karácsony. Miért repül el minden évben ilyen hamar az advent?
