Megérkezésünk után felhívtam Ada leendő iskoláját. Még otthonról leíméleztem a felvételt, ez csak annyiból állt, hogy írtam a school admissions office-ba egy levelet a részletekkel, ők pedig megírták, melyik iskola tudja fogadni: a Willows Primary School. Még tartott a tanítás és mivel korábban jelezték, hogy szívesen körbevezetnek, gyorsan lestoppoltunk egy időpontot az igazgatóhelyettessel. Kedden el is mentünk és... nagyon kellemes meglepetés volt. Minden szempontól.
A földszintes iskola-óvoda egy kertesházas negyed szélén áll, egy szélfútta, zöld dombtetőn (na jó, ez kisváros, főleg kertesek a házak mindenütt, kivéve a belvárost). Amikor beugrottunk, épp nagy volt a káosz, a gyerekek és a tanárok együttes erővel szedték apró darabokra a dekorációt, rakták rendbe a tanszereket és készítettek mindenféle utolsó pillanatos prodzsektet mielőtt kitör a szünidő. Mindenki kedves volt, mindenki biztatott és borzasztó jól esett, hogy Ada már most számít annyira az iskolának, hogy a családjának megmutassák az egész épületet és szervezetet. Ami a felépítést illeti, a Nurserybe 3 éves kortól járnak gyerekek, az iskolát pedig 4 évesen kezdik (ez a tankötelezettség kezdete egyébként). Minden duplaévfolyamban három csoport van, 20-22 gyerekkel. Azért írom, hogy duplaévfolyam, mert tulajdonképpen nem homogén csoportok vannak, hanem két "korosztály" gyerekei kerülnek össze egy csoportba az iskolában is, hasonlóan ahhoz, ahogy Magyarországon az óvodai vegyescsoportok működnek. A gyerekek már 4 évesen tanulnak számolni és írni-olvasni, bár az előkészítő osztályban (ez a négyéveseké, a Reception) még semmi komoly kötelezettségük nincs ezzel kapcsolatban. Az igazgatóhelyettes megnyugtatott, hogy külön pedagógusuk van, aki a külföldi gyerekekkel folglakozik, hogy minél előbb képesek legyenek angolul kommunikálni -- hát, erre kíváncsi vagyok. Azt is elmondta, hogy ő nem úgy tekint az idegen ajkú tanítványokra (akikből bizony jópár van a suliban), mint akik megoldandó problémával érkeznek, hanem úgy, mint akik olyan plusztehetséggel jönnek, ami nem csak őket gazdagítja, hanem a közösséget is.
Ez volt az a pont, amikor szavakkal is kifejeztem megkönnyebbülésemet és örömömet. :)
Ami a gyakorlati részét illeti, Adának 8.50-15.10-ig tart az isi, Lencsinek 11.50-ig az ovi. (igen, kétszer kell fordulnom) Mindketten egyenruhában fognak járni (háromévesen egyenruhában: na, ettől röhögőgörcsöt kaptunk!), Adára egész komoly szabályok vonatkoznak, Lencsi viszont kapott engedményt, ő mehet bármilyen cipőben. Az isi és az ovi egy épületben vannak, de egymástól teljesen elválasztva.
Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok és egyrészt nem akarom, hogy vége legyen a nyárnak és a szabadsának, másrészt kifúrja az oldalamat, hogy milyen is lesz ez az egész iskolásdi. Reméljük a legjobbakat, drukkoljatok!
