Sziasztok!
Ma elég nyűgösen kezdődött a nap! De nem csoda: egyedül voltam itthon anyával, ami, lássuk be, elég furcsa a hétvégi nagycsaládi jövés-menéshez és a barcikai nagyszülők kényeztetéséhez képest. Nem viseltem túl jól, hogy 1) csupán egy társalkodónő szórakoztatott; 2) apa elment dolgozni; 3) minduntalan pelenkázni/etetni/itatni/öltöztetni/vetkőztetni akartak. Arról nem is beszélve, hogy valaki mindig megakadályozott a falra firkálásban és a telefon szétszedésében. Hogy lehet így elvárni, hogy művészileg és műszakilag egyaránt kiteljesedjem...?!
Aztán délután meglátogatott a másik nagymamám, Györgyimama, aki érdekes új dalokat tanított és akinek én is előadhattam a repertoáromat. Így egy idő után már nem azon járt az eszem, hogy miért csak egy Kisvakondot nézhetek meg (ami igazságtalanság, hiába mondja édesanyám, hogy inkább örüljek, mert mások szerint még ez is sok).
A múltkor például ilyen elmélyülten követtük Krtek kalandjait -- Brúnó és én:
.jpg)
