Adának elmeséltük, hogy a hasamban egy kisbaba van. Én csak nevetek azokon, akik szerint a két év alatti gyerekük "pontosan tudja és érti, mit jelent ez" (idézet), hiszen még mi sem tudjuk és értjük, mit jelent, ha kétgyerekes család leszünk, de azért kíváncsiak voltunk, hogy reagál. Hát úgy, hogy nagyon-nagyon izgatja a dolog és gyakran jelzi, hogy meg szeretné nézni, ilyenkor a köldökömben keresi: ő nevezte el Köldökbabának is. Mostanában a képzeletbeli játékokban is nagyon jó, gyakran hoz láthatatlan virágot, kavicsot, buborékot nekem, amit időnként vissza is kér, tehát illik emlékezni arra, mit adott oda korábban.
Vasárnap este, vacsora, fürdés és fogmosás után. Idill. Ül az ölemben, beszélgetünk, igyekszem megfésülni. Felhajtja a pólómat.
Ada: Anya, megnézed Köldökbabát. Vegyük ki -- két ujjával odacsippent és "kiveszi". -- Kivágjuk ollóval majd, jó?
Én: Tessék...?! Nem jó! Tedd szépen vissza!
Azt hiszem, beszélgetnünk kell még a dologról...
