Ne dobd le Kisvakondot az emeletről.
Ne öntsük le a pulóvert almalével.
Ne told be a babakocsit a szobába.
Ne szórd le a kanalakat.
A fenti mondatokat mind Ada szájából hallottam ma, közvetlenül azelőtt, hogy megcselekedte volna ezeket az ejnye-dolgokat. Felerészben sikerült csak ellenállnia a kísértésnek, a szőnyeg saras lett, a kanalak a földön végezték. Mindenesetre kicsit könnyebb így figyelni a rosszaságokra, mármint hogy gyakran előre bejelenti, mire készül, illetve hogy milyen veszélyforrás leselkedik. Ezek után már semmi sem mossa le rólunk, hogy minden neki szóló mondatunk necsinálddal kezdődik, pedig tényleg nem tiltásokból áll a napi kommunikációnk, sőt, én igyekszem pozitív elvárásokat megfogalmazni. Amikor csak lehet...
