A kisbabám már nem újszülött...
Hát, akkor kezdjük. Léna nagyon "jó" baba. Nyugodt, igazán keveset sír (persze jelzi, ha már nagyon éhes vagy bántja valami), sokat eszik, az első találkozástól kezdve nagyon ügyesen szopik, szépen kerekedik, nagyokat alszik és gyakran némi nézelődés után csak úgy álomba szenderül.
És akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Mert ez a legnagyobb dolog. Amit én korábban nem ismertem. Márminthogy egy ekkora gyerek simán elaludjon egyedül.
Fantasztikus.
Egetrengető.
Szerintem akinek nem volt még sírós gyereke, az nem is tudhatja, mit jelent ez.
Éjjel 1-2-szer ébred enni, de rögtön visszaalszik. Szívesen fürdik, általában az apja fürdeti őt is (aki, mármint a kedves apuka lassan talán az "undorító" fürdetőkrémet is hajlandó lesz használni és nem hív be engem minden egyes alkalommal, bár meg kell hagyni, más tekintetben mesteri babafürdető).
Lencsi sokat mosolyog, főleg ha kedves szavakat hall, ez természetesen arra készteti a körülötte lévőket, hogy megállás nélkül gügyögjenek és csettintgessenek neki, dehát ennyit igazán megérdemel egy kisbaba. (Azt hiszem, én gügyörészek a legkevesebbet neki, remélem, ez nem tesz kárt majd a kapcsolatunkban és/vagy a kis pszichéjében.) Ügyesen tartja a fejét is már. Szeret kendőben utazni, én is egyre magabiztosabb vagyok a megkötésben.
A család dinamikája így az első időszak után megérdemel egy külön posztot, hamarosan jön az is!
