A betegségnek vége, szerencsére, most írok a nyaralásról.
Szentbékkálla, csakúgy, mint tavaly. A sok légyen (lovak vannak nem messze) és a járványon kívül nagyon jó volt. Ugyanaz volt a szobánk, mint tavaly, a lányok gond nélkül aludtak egy helyiségben, Lencsi rászokott a hajnali 4-es evésre (persze utána még visszaaludt), Ada rengeteget volt kinn, játszott a többiekkel, szaladgált, "tapasztalt", és a szülők is tudtak valamennyit beszélgetni és pihenni. (Legalábbis mi igen -- nem volt minden családban ilyen ideális az alváshelyzet...)
Sétáltunk a faluban és a templomhegyen, voltunk a Balatonnál (Ábrahámhegy és csak egyszer, de az is elég volt) és Tapolcán, Ada és Szó elbicikliztek a salföldi majorba, ettünk a szomszédos étteremben és sokat voltunk a kertben.
Tanulságok:
1. kinn lenni jó,
2. Tescóba két gyerekkel többet nem,
3. a gyerekek miatti kialvatlanság és a szülők közti feszültség egyenes arányban állnak, sőt, egymást erősítik (mi most nem voltunk kialvatlanok szerencsére, de persze van múltbéli tapasztalat),
4. ha egyvalaki beteg, mindenki beteg lesz,
5. a zsályás krém jó az aftára.
Azért (is) jó kisgyerekesekkel együtt nyaralni, mert utána az ember jobban látja saját hibáit és erényeit (is).