Csak az archívum kedvéért.
Egy pár hete Léna rászokott az extra korai kelésre, kb hat körül kel fel, Vera megeteti és reméljük, hogy visszaalszik - nem szokott. Ha nem alszik vissza, én kimegyek vele a nappaliba, ő a pihenőszékben abuzálja a zsiráftigrist meg György-gyíkot én meg a kanapén szundikálok, ha csendben van. Ha nincs csendben, akkor próbálok mindent megtenni azért, hogy ne keltse fel Adát. így telik a reggel, Ada is csatlakozik fél hét körül, onnantól az a fő cél, hogy ne rontson be az anyjához a hálószobába, Verát nyolckor ébresztjük, kávéval, ha minden sikerül, mert éjjel ő az ügyeletes.
A dolgok egyébként fejlődnek, Léna ma hat előtt tíz percel kelt és háromnegyed hétkor visszaaludt (az anyja mellén, szegény nem tudott végig aludni), Ada viszont csak negyed nyolckor kelt. Adával ma az új takaróján lévő állatokat számolgattuk egy darabig, majd a Kippkopp-ot olvastuk. Illetve olvasta ő. Történt ugyanis, hogy odahozta a könyvet és nekem még kicsit lassan indult az olvasás, ő meg egyszer csak elkezdte mondani a szöveget. Én meg gondoltam, hogy majd átveszem, de nem kellett, lapozott és mondta és mondta, mintha tényleg olvasná, ha nem hagy ki néha egy-egy szót, tényleg úgy tünt volna. Szépen végigmondta az egész könyvet. Néha kihagyott egy oldalt, amit nem talált elég érdekesnek, de ez nem zavarta a későbbiekben.
