Amikor Ada alszik, Léna odakúszik az ajtajához és kapirgálja és kiabál neki. És néha hátranéz, hogy csináljak már valamit.
Amikor mindketten ébren vannak, hangosan nevet, ha a nővére csinál valamit. Akármit.
Amikor Ada nagy ritkán kéri, hogy hadd foghassa meg, Léna magánkívül csapkod a boldogságtól.
Nagyon szeretném, ha jó testvérek lennének és kölcsönös lenne a rajongás. Amikor megtudtam, hogy Léna Zsófia lány, bevallom, nagyon örültem, mert mindig azt láttam, hogy a jó lánytestvéreknek nagyon jó. Az fel sem merült bennem, hogy nem genetikailag kódolt az őszinte barátság két testvér között, annyira azonosság-tudatom van/volt mindkét gyerekkel kapcsolatban.
A kapcsolatuk egyelőre úgy alakult, hogy az első három hónapban Adus nem nagyon érdeklődött. (Ez nem lepett meg különösebben, vannak olyan gyerekek az ismeretségi körben, akik kifejezetten vonzódnak a pici babákhoz, szívesen ölelgetik, simogatják őket, néha túlzásba is viszik, de Ada sosem volt ilyen.) Aztán a következő két hónapban kifejezetten féltékeny volt. Az elmúlt másfél hónapban pedig egyrészt jobban érdekli a kishúga, tud vele nevetni, átad neki dolgokat, jobban figyel rá, de pesze még mindig résen van és ha Lencsi kap valami újat, akkor rögtön megszerzi. Arról pedig, hogy Léna Zsófia még nem képes tiszteletben tartani a magántulajdont és az intim szférát, arról már írtam... Szóval a viszonyuk halad a maga természetes útján. Mi meg drukkolunk nekik és igyekszünk nem kimutatni.
