Lencsi szombaton egyéves lett. Jól megünnepeltük, több részletben.
És hogy milyen az Egyéves? Kedves. Mosolygós. Bújós. Mint kisbabának volt. Persze egyre jobban képes kifejezni a mérgét is, és van, hogy kész kis pukkancsként viselkedik, vöröslő arc, ökölbe szorított kezek, remegő test -- pláne ha nem az történik, amit nagyon szeretne. :) Még nem jár egyedül, de kézen fogva nagyon szívesen sétálgat, ha akad, aki bírja derékkal. Szeret hintázni, a homokban túrkálni és úgy egyáltalán: kimenni. Felfedező alkat: ha teheti, felmászik valahova, kinéz az ablakon, felkapaszkodik a székre, felcsimpaszkodik a járókára (Ada óvatossága után ez új élmény nekünk). Nagyon szereti a ceruzákat, ha ráteheti a kezét egyre, azonnal elkezdi húzogatni a papíron. A szókincse nem kifejezetten kiterjedt. Vaúvaú 'állat', baba 'baba, arc, ember', ha 'halló', nyammnyamm 'csodálatosat főztél, édesanyám'. A nővérére továbbra is félistenként tekint, MINDEN tetszik neki, amit csinál, bár arra is rájött, hogy nem kötelező mindig hagyni, hogy az történjen, amit Aduska akar (vö. pukkancs). Ha Ada nincs itthon, esetleg alszik, kicsit elveszett és mintha hiányérzete lenne, ha megjelenik, sikkantgat örömében. Jól eszik és rengeteget. Könnyen elalszik, de éjszaka még mindig többször ébred és nagyon korán kel reggel. (A télhez képest azért ez már istenes.) Öt darab foga van. Cukorgombóc kisebbik kislányom.
