A Zürichi tavon felszálltunk a menetrendszerinti hajóra és elmentünk egy másfél órás kis körútra. Ada kicsit kiakadt a hajókürtön és rémülten kérdezgette, hogy ugye nem szólal meg többet, Léna elaludt és békésen ringatózott, én kávéztam, na meg süttettük magunkat a gyönyörű időben és csodáltuk a tájat meg a fényűző vízparti házakat, télikerteket és víz fölé kinyúló zárt stégeket. És fényképeztünk... nagyon klassz volt.
Innen indultunk:
Az egyik délután sétáltunk a környéken (mármint András környékén), nagyon szép és nyugalmas volt. A telefonommal fotóztam. Zürichi hangulat:
Ja, és: voltunk a Gugliban. Sajnos (és nyilván) nem lehetett fotózni, de ami tetszett: 1) ittam két jó kávét, 2) a sok-sok telefonfülke (például a képen alant), 3) az ebédlőbe vezető csúszda, 4) a szintek közötti tűzoltópózna, 5) a tifanilámpás, bőrkarosszékes könyvtár, melyben lcd-tűz ropogott (lásd lent), 6) a dzsungelszoba, ahol Ada szivárványt simogatott, 7) a pihenőszoba az akváriumokkal és a masszázsfotelekkel, 8) a padlószőnyeg, mert Léna nyugodtan tapicskolhatott, 9) és hogy egyedül voltunk az egész épületben, ami így pünkösdvasárnap nem is tűnt munkahelynek. Képek a Gugliról a gugliról:
