Múlt héten Horvátországban nyaraltunk. Egy kis falut, Medulint választottuk, mert ott találtunk homokos partot és mert az Isztria-félsziget viszonylag közel van. A homokos part végül nem tetszett (rengeteg cigicsikk és nagy tömeg), de a közelben van a Kamenjak-félsziget, ennek nagy része természetvédelmi terület és gyönyörű strandjai vannak. A hét fénypontjai:
1) Amikor rájöttünk, hogy jól tettük, hogy hajnali 2-kor indultunk, mert ugyan elég fáradtak voltunk délre, de legalább elkerültük az óriási tömeget.
2) A remeterákverseny: úgy kell játszani, hogy a család férfitagja remeterákokat pakol egy parti sziklára, a család nőtagjai feszült figyelemmel követik, hogy melyik mászik először vissza a tengerbe. A kiskorú játékosok opcionálisan kis kannából tengervízzel locsolják a versenyzőket.
3) Tintahal, csevapcsicsa.
4) Eső Rovinjban: a zápor kisöpörte a turistákat, így láttuk a várost "magában" is. Plusz a gyerekek végre felvehették a gumicsizmájukat.
5) Kettő pálmafa a kertben, amit csak mi használtunk. (A kertet, nem a pálmafákat.)
6) A tenger. 168 óra sószoba.
7) Gyönyörű és meleg idő. És ami a legjobb, hogy a férjemet idézzem: "nyaralás volt és nem változott szívássá".
Kamenjak-félsziget, játék:
Rovinj, a Szent Eufémia templom dombján. Léna szájában cumi, altatási kísérlet örvén (hiába persze):
