Az úgy volt, hogy piacra kellett volna menni, de aztán inkább festményekről beszélgettünk. (Az életem dióhéjban.)
Szerdán és pénteken művészi tornára jár Ada. (I'm a ballet mom.) Ezek az alkalmak általában úgy zajlanak, hogy:
A: Nem akarok menni.
V: Azt hittem, imádod Angelina balerinát.
A: Na jó, menjünk!
L: Hiszti-hiszti-nemveszekkabátot-hiszti
Holazsák, lyukas a balettcipőm, nincskesztyű, lekéssük, induljunk. (Esetleg: kocsival, anyaideges, jajjparkolni, csendlegyen.)
Aztán megérkezünk, átöltözés, közös kirándulás a női vécébe (még szerencse, hogy van mozgássérültmosdó, ahová mindannyian beférünk egyszerre), kis rohangálás és kezdődik is a 45 perces óra. Ha Lencsi is jött (és általában jön), akkor vele sétálgatunk, olvasgatunk, uzsonnázunk a várakozás közben.
Pénteken apámnak köszönhetően kettesben mentünk Adával (ja, a pénteki alkalmak különösen nehezek, mert 3-kor kell elindulni otthonról és az még bőven Léna alvás- vagy ébredezésideje). Ketten egészen más programra menni, kellemes beszélgetés a villamoson nagylányos témákról, nyugodt hangulatú átöltözés, 45 perc olvasgatás vagy csak bámulás a semmibe, lehetőleg senkivel sem beszélgetés (ez utóbbiak nekem persze). Áldás, komolyan.
A művházban (jójó, tudom, kultúrközpont) gyakran vannak mindenféle művészeti kiállítások, most Bács Emese kollázsai voltak kinn, pont azon az elhagyatott folyosón, ahol én olvasgattam. Mondtam Adának, hogy siessünk, mert szeretnék még almát is venni, ha már egyszer napi nyolc fogy. Azt válaszolta, hogy jó, de előtte nézzük meg ezeket a képeket. És akkor megnéztük őket, annyira, hogy végül már az almára sem maradt időnk. Ada minden egyes darab előtt megkérdezte: - Ez miért érdekes? Ez miért furcsa? - Aztán megbeszéltük, hogy miért érdekesek és miért furcsák meg azt is, hogy mi az a kollázs és miért csinál valaki ilyet, megfigyeltük a spárga tekeredését, a befestett gyufaszálakat és az üres gyógyszerleveleket is.
Én alapvetően azt gondolom, hogy a "mindennapokban" kell zajlania a gyerek művészeti nevelésének, de akkor most már egy kicsit gyakrabban járunk majd kiállításokra is. Úgy látom, van igény.
És ha majd Szó letölti a telefonomról a képeket, megmutatom, melyik tetszett neki a legjobban. És akkor ezt a két mondatot is kitörlöm természetesen.
