Vagyis március. Voltunk mindenféle programon, lássuk távirati stílusban:
Eljutottunk végre Barcikára, sőt, a gyerekek nélkülünk maradtak ott 5 napot. Úgy tudom, jól viselkedtek és jól érezték magukat! Közben mi itthon dolgoztunk (nekem már nagyon kellett és tulajdonképpen azóta sem sikerült), moziztunk, vacsoráztunk. És furcsálltuk a nagy csendet itthon... Felköszöntöttük Ákos unokatesót is első születésnapja alkalmából:
Barcikán játszótereztünk is:
Március 15-én természetesen a Bambiba mentünk, idén Erzsikéékkel és Borival. A pincérlányok ez alkalommal csak egy egész csöppet voltak idegesek a gyerekek miatt. Az ember azt gondolná, már megszokták, hiszen mindig vannak gyerekesek, de úgy látszik, erre hiába várunk. Nem baj, azért mi szeretjük a helyet! A gyerekek persze nagyon jól érezték magukat, szaladgáltak a terasz üres oldalán és játszottak az asztalnál.
Anya és apa a napsütéses Bambiban:
Másnap a budakeszi Vadasparkba mentünk a Dió-családdal.
A lányok persze nagyon élvezték a közös kirándulást. Bár tulajdonképpen Ada (és Lencsi is) bárhová boldogan repül, ha azt mondjuk, hogy Erzsi is ott lesz...
Aztán elugrottunk az állatkertbe, ahol például elefántok is voltak. Izgalomhegyek.
