Ők

Lilypie Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Second Birthday tickers

InstaSzeder

Szülői értekezlet I.

2012.10.17. 19:49 - ash

Vagyis inkább négyszemözti beszélgetés volt ma délután az iskolában. (Lencsi elkezdte "iskolának" hívni a nurseryt, ami tulajdonképpen érthető, mert ugyanoda jár, ahova Ada és ugyanolyan egyenruhában, valamint felteszem, tetszik neki, hogy ő háromévesen iskolás, úgyhogy ezentúl mi is iskolának hívjuk.) A recepciós a nagyterembe irányított (itt van minden nagyobb rendezvény, a benti tornaórák és az ebédelnek is). Az asztalon megtaláltam Ada és Léna füzeteit, amit átnézhettem a beszélgetés előtt. Ezek részben feladatos füzetek, részben fényképekkel illusztrált feljegyzések arról, hogy mit csinált (ügyesen) a gyerek. Adának ott volt a matek-, az írás- és az olvasásfüzete (magyarul nagyjából így mondanám, de az írás és olvasás azért nem pont olyan, mint az otthoni első osztályokban). Belekukkantottam a füzetekbe és pont nevetgéltem, amikor bejött Miss Patterson, Ada tanítónénije, hogy átkísérjen a termükbe. Kérdezte, hogy min nevetek: hát azon, hogy még valamikor szeptemberben Ada teleírta a saját nevével az egyik feladatlap minden fehéren maradó négyzetcentiméterét, mire Miss P. odaírta, hogy "Ada, nagyszerű munka, de kérlek, legközelebb ne írd tele a neveddel a lapot!" Szerintetek ez nem abszurd? Mármint Ada nyilván egy kukkot sem értett a szövegből, amit Kate is tudott, de győzött a didaxis és mégis leírta. Szóval egyrészt ezen nevettem, másrészt azon, hogy az elmúlt két-három év azzal telt, hogy Ada mindenhova leírta a nevét KISMILLIÓSZOR, mostanában egyre ritkábban és nosztalgikus hangulatba kerültem a sok ADAADA láttán.

Miss Pattersonnak egyébként nagyon jó a humora (és, ahogy látom, melegszívű és hihetetlenül lelkes is), úgyhogy velem nevetett. Kiderült, hogy gyerekkorában (ami nem lehetett nagyon rég) négy különböző országban élt, és tisztában van azzal, milyen nehéz beilleszkedni, úgyhogy egyrészt tapasztalatokkal felvértezve, másrészt kicsit aggódva várta Adát. De szerinte jól alakul minden, az első napoktól kezdve jóban van két kislánnyal, Reyával és Alishával, matekból az osztály legjobbja, a piros könyveket már tökéletesen folyékonyan olvassa fel angolul (bár a szavak jelentését sokszor nem érti -- ezt már én teszem hozzá). Külön is foglalkoznak vele (és más nem angol anyanyelvű gyerekekkel), itt főleg szókincsfejlesztés van, egy kis írás, olvasás. Summa summarum Ada nagyon tehetséges, okos és láss csodát, élvezi az iskolát -- noha egy csomó mindent még biztos, hogy nem ért.

Borzasztó kíváncsi voltam a véleményére -- bár egyébként is szoktam vele beszélgetni, amikor elhozom Adát -- , főleg azért mert A. lényének és egyéniségének nagyon fontos része a verbalitás, hogy mit és hogy mond. Szerintem gazdag a szókincse és választékosan fejezi ki magát (példa: "csupán a borsót fogyasztottam el, a húst nem, bár alighanem az is finom lett volna" -- tegnap arra  kérdésre, hogy mit evett ebédre). Úgyhogy nagyon érdekelt, hogy vajon milyen kép is él egy olyan tanárnak a fejében, akinek nincs lehetősége arra, hogy erről az oldaláról is megismerje.

A tanítónéni örül, hogy elmegyek velük jövő csütörtökön az osztálykirándulásra. Én is, majd megfigyelem természetes iskolás közegében, érdekes lesz.    

A bejegyzés trackback címe:

https://szederinda.blog.hu/api/trackback/id/tr804854898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása