34. hét. Már csak hat hét van a kiírt időpontig. A múlt héten igencsak belevetettem magam a császár utáni sima szülés szakirodalmába, még hátravan egy lélektől lélekig ható beszélgetés az orvosommal a témában. Nagyon reménykedem, de megfogadtam, hogy akkor sem fogok összetörni, ha megint műtétre kerül a sor. Addig viszont megteszek mindent, amit csak lehet, hogy elkerüljük. (Konkrétan imádkozom és homeopátiázom és közlöm az orvossal, hogy mik a szándékaim.)
Egyre kényelmetlenebb minden. A legszörnyűbbek az éjszakák, óránként felébredek, borzasztó nehéz pihenni. Tegnap voltam szemésznél (a cukorprobléma miatt ellenőriztetni kellett a szemfeneket), minden rendben és az Óbudai Egészségközpont nagyon szimpatikus. Pénteken újabb kör a Margitban (kétpontos cukorellenőrzés), jövő szerdán védőnő, csütörtökön első ctg, pénteken nőgyógyász. Emlékszem, A. születése után milyen nagy megkönnyebbülés volt, hogy nem kell egy ideig kórházakba és orvosokhoz zarándokolni, most ugyanezt fogom érezni, sőt!
Hogy jót is írjak: Belső Gyermek sokat mocorog, egyre "önállóbb" és ezt jó érezni. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fog szólni a nővéréhez, aki a múltkor már énekelt is neki. Az az érzésem, csodálattal függ csüggni rajta! Remélhetőleg mindketten kapnak egy beépített barátnőt, olyan jó volna! (Tudom, tudom, az elején azért nem erre készülök, de 15-20 év múlva már reális, nem?)
A születése előtt még jópár dolgot el kell intézni, úgyhogy lassan összeírom a teendők listáját.
És várunk. :)