Ezt már nagyjából két hónapja akarom. Megírni.
Szóval egy nap Lyonból (emlékeztek még? ott nyaraltunk!) elvonatoztunk Avignonba. A 230 km-es távot mintegy.. na jó, nem jut eszembe, mennyi idő alatt, de elég hamar megtettük. Mert a tgv gyors. Az indulóhangulatot kicsit rontotta, hogy egyrészt sápogtam, hogy le fogjuk késni a vonatot, másrészt nyafogam és aggódtam, hogy hideg van és mindenki meg fog fázni, mert nem pakoltam elég pulóvert (értsd: én fogok dideregni, a gyerekeknek ugyanis mindig pakolok). (Mindenki más normálisan viselkedett, bár Drosziék kicsit kialvatlannak tűntek. Mi már edzettek vagyunk.) Aztán nem lett hideg. Sőt, a kardigános idő után nyári meleg lett: egy szál ruhában rohangálós. Hiába, Avignon az már Provansz!
A vonatállomásról bebuszoztunk a városba. Nekem nagyon tetszett, középkori régiesség, levendulaillat, szűk utcák, franciás stíl: mediterrán város, de tömeg nélkül. Sz. pedig "sajnálja, hogy a pápákról híres, pedig amúgy is jó helynek tűnik". (Én kérek elnézést.)
Aztán beültünk egy kávézóba, ahol hosszas töprengés után egy kávét rendeltem. (érdekes: pontosan emlékszem, hogy hol, mikor és milyen kávét ittam -- mert már lehetett bármennyit, tekintve, hogy nem szoptattam) A család:
Aztán elindultunk a pápai palota felé, ami kívülről lenyűgöző és monumentális, belülről pedig... belülről óriási, csupasz termek hosszú sora. De azért igyekeztünk átadni magunkat a hangulatnak. Aztán elértünk a kijárathoz:
És felkaptattunk a dombra, ahol volt játszótér, kilátás, kacsák és quiche lorraine:
A dombról lefelé Lencsi elaludt, mi még sétálgattunk a városban, aztán elindultunk a vonatállomás felé és estére már otthon is voltunk.
Nekem ez a nap vált az egyik legjobb emlékké, nem tudom, miért, talán mert utazás az utazásban, talán mert egyszerűen csak jó volt együtt lenni aznap. Az egyik kedvenc képem:
És Provanszba még visszamegyünk!
Utóirat: aki szeretné magát még inkább beleélni az autentikus avignoni hangulatba, hallgassa meg ezt az ismert gyerekdalt, garantálom, hogy néhány újrajátszás után hetekig, hónapokig nem fog kimenni a fejéből ez a kedves kis dallam. Mi legalábbis így jártunk.
