Mostanában nem élünk könnyű napokat. Semmi igazán vészes, csak (azt gyanítjuk) elkezdett kinőni Ada utolsó két rágófoga és ez a folyamat nagyon megviseli. Este nem alszik el mindig időben (volt, hogy fél 11-ig is húzta), zokogva felriad ("kérsz dentinoxot" -- az a fogzáskönnyítő zselé, "folyik a nyál" -- mert nagyon nyáladzik szegényke). Ma pedig ízelítőt kaptunk abból, milyen a Hiszti. Délelőtt egyesek a karácsonyi meglepetések beszerzését intézték, mások, vagyis Ada és én elmentünk megnézni az óbudai Fő tér korcsolyapályáját és betlehemét és karácsonyfáját. Már az odaút sem volt zökkenőmentes, aztán a sok látnivaló lefoglalta, de hazafelé végképp elkapta a hurrikán és kiabált, sírt, dobált.
Ehhez mi nem vagyunk hozzászokva...! Hova lett a lányunk és ki ez a fúria?! Komolyan: általában (mindig) kifejezetten szelid a gyermek, kedves, mosolygós, nemsírós. Nagy nehezen sikerült megnyugtatni, már itthon és az is kiderült, hogy a szülei közül az anyja fogja könnyebben negligálni (tehát feloldani) a hisztiket. :) Az apák úgy látszik, érzékenyebbek és nem találják fel magukat olyan könnyen. De biztosan ez is változni fog, amint beljebb merészkedünk a Hisztierdőbe...
Kíváncsian várjuk a folytatást.
Ja, és később még írunk a mézeskalácsozásról és a tegnapi hatalmas előkarácsonyi partiról! Jön, jön, jön!