..napló..

Akvárium, Pula

Egy októberi estén megléptünk otthonról. Így ni:

Még mindig a horvát nyaralás. Én utálom a magasságot, de egy magyaranya túlteszi magát a félelmein. A többiek nagyon élvezték.

Kisvonat. Itt már nem félt senki.

Boldog karácsonyt mindenkinek -- így az utolsó órákban...

A karácsonyi lapok idén ezek voltak (a másodikon az ábrándos, bizakodó, sugaras tekintetek apának szólnak, aki egy régi plüssrókával sajátos börleszket ad elő a háttérben):

a) Nagykavicsos part.

 b) Koszos-homokos tengerpart.

c) Sziklás tengerpart.

Kedves Ikea! A családunk háromnegyed része imád téged.  A maradék egynegyed pedig időről időre kénytelen elviselni. (Sajnos az arckifejezésén még nem tud uralkodni, de dolgozunk az ügyön.)

Na jó, elárulom: Lencsit egy porcelánbaba-katalógusból választottuk. 

Hannával ünnep a találkozás, mert érdekes dolgokat mesél, szépséges és még hajlandó is játszani a lányokkal. Kell ennél több?

Az ilyen volt (érdemes tanulmányozni az arckifejezéseket):

Karácsony második napja van, bejglimorzsa, fenyőszag, játékhegyek. A gyerekek kreativitást és finommotorikát fejlesztő játékaikkal bíbelődnek mesét néznek a tévében és mézeskalácsot tömnek magukba, az apjuk az ünnep valódi jelentésén elmélkedik fájlalja a hátát és újságot olvas. Itt az idő, hogy én is értelmesen elfoglaljam magam, így kenek még egy réteget magamra az új krémemből átválogatom a telefonomról letöltött képeket. Vigyázat, karácsonyi tartalom nem nagyon lesz!

Voltunk Álmiéknál a hétvégén, miközben az anyák börziánerkedtek. Volt egy kis gyurmázás is, Álmos készített egy bolygót, gyűrűvel. Mivel azt gondoltam, hogy ha valaki összesen egy dolgot tud a naprendszer bolygóiról, az az, hogy a Szaturnusz a gyűrűs, megkérdeztem Adát, hogy szerinte milyen bolygót készített Álmi? Meglepett, hogy nem vágta rá elsőre, hanem félrevonult gondolkodni. Aztán először az én fülembe súgta a megoldást, majd csak miután meggyőződött, hogy helyes, közölte a többiekkel. Gyanút fogtam, vajon min gondolkodott eddig? Kiderült, hogy sorban tudja az összes bolygó nevét (fel is sorolta a Merkúrtól kezdve, majd visszafelé is, kis segítséggel - azért kicsivel, mert én se tudom visszafelé :) ) és valószínűleg maga elé idézte a gyerekszobában fellógatott kis naprendszert, majd kiszámolta, hogy melyiknek van gyűrűje. (Már vagy fél éve nem kerültek szóba bolygók nevei)

Korán reggel van, a gyerekek az ágyukban, én Lencsi mellett kucorgok a matracon (odarendelt) és próbálok aludni még egy kicsit. Persze nem lehet:

Ada (hirtelen): Van itt valaki?

Én: Hmmm.

Ada (élénken): Miért ez a takaró van rajtam? Na mindegy, Léna figyeljél. Hány világító csillag van az ágyad felett?

Én: ?!?!

Léna (boldogan): Nem tudom!

Ada: Na jó, mondok könnyebbet. Ha elveszünk kettőt a világító bolygókból, hány marad? Na, hány?

Léna (vidáman): Nem tudom!

Ada: Anya, te tudod?

Én (elhalón): Gőzöm sincs...

Ada: Na jó, Léna, akkor figyelj. Hány babaház van a szobában? Az, ami az enyém, meg...?

Léna (örömteli hangon): KETTŐ!

Ada (magán kívül): IGEN!

Itt rájöttem, hogy ezek végérvényesen felébredtek és átmentem a hálóba. Alvás persze már nem volt... Pedig tudtam volna!

Játszanak együtt, szépen, egyetértésben. Előkerül valami tárgy:

Ada: veszekedjünk rajta!
Léna: Jó!

Ez ugyan nem tegnap volt, hanem tavaly nyáron, de ímé, én is elvittem a lányokat megnézni, hogy hol nőttem fel:

Sokat változott a tér, ez a mászóka például nem volt itt, az óriáshomokozó helyén vagyunk. De az ablakunkat megmutattam Adának (Lénát nem érdekelte) és elmeséltem, hol, mi volt. A rakétamászóka már nincs meg, de a nagy hengerhinta meg a hatoshinta még mindig ugyanolyan rozsdás, mint gyerekkoromban. És minden kisebb lett, ami akkor az egész világot jelentette, ma egy perc sétával bejárható. Sic transit.

Egy véletlen folytán két napja elmentünk abba a házba, ahol három és fél éves koromig laktunk. A ház előtt persze milliószor elmentem mielőtt elköltöztem a szüleimtől, mert ők (mi) csak arrébb költöztek pár számmal, de benn az épületben az elmúlt húsz évben talán egyszer sem jártam.

Meglepett, hogy mennyire sok mindenre emlékszem, a liftajtóra, a korlátra, a kanyarokra. Csak minden kisebb. Sokkal kisebb. A kapu és a földszinti aula akkor katedrálisbelsőnek tűnt, most csak egy impozáns bejáratnak. Érdekes volt őket ott látni. Ilyen:

Kíváncsi vagyok a lányok mennyire és hogyan fognak emlékezni a környékre, ahol most lakunk, a házakra, a játszótérre, a kisjátszóra. (Sokszor meghökkenek, Ada mennyi mindenre emlékszik aprólékosan, ma levettünk egy ritkán olvasott könyvet a polcról és részletesen elmesélte, Petivel hogy nézegettük júniusban, miről beszéltünk, satöbbi. Jó, a nyár az nem volt olyan régen, majd figyelek és megjegyzek valami extrémebb példát...)

Most többet nem mutatok, mert az elrontja a meglepetést. (Pláne azoknak, akik a végeredményt kapják karácsonyra.) A fotózás klassz volt, bár a két tündérlókoszorúhercegnő (majd elmesélem) szinte végig fel-alá rohangált, abban pedig nem is reménykedem, hogy lesz olyan kép, ahol szinkronban van a család. De ez nem baj, magunkra sem ismernénk...

Gyerekszoba, épp Lénát takarom be. A nyakam köré fonja a karját és a fülembe mondja:

- Anya, maradj itt, te szépség. Szeretlek, Ada is szeret, apa is szeret!

Tudja, hogy kell rábírni az utolsón túli mesékre...

******

Ada racionálisabb lélek, úgyhogy megpróbálja hasonlatokkal érzékeltetni, mennyire szeret. A legutóbb például ezzel jött:

-Annyira szeretlek, amilyen sok szám van a világon. Meg amilyen messze van a Nap!

Ada olvas, ez már nem újdonság. Ma viszont elújságolta, hogy a mellényén a gombot fülesgombnak hívják. Faggattuk, hogy honnan tudja, az óvónéni mondta-e, mire kiderült, hogy az egyik (tan)könyvben olvasta. Elmodta, hogy többfajta gomb volt ott, két- és négylyukú, meg a füles. Meg ami patentszerűen van rögzítve. Ezzel tölti a gyermekem a reggeleit, amíg apa összeszedi magát és ki bírja nyitni a szemét...

Múlt héten Horvátországban nyaraltunk. Egy kis falut, Medulint választottuk, mert ott találtunk homokos partot és mert az Isztria-félsziget viszonylag közel van. A homokos part végül nem tetszett (rengeteg cigicsikk és nagy tömeg), de a közelben van a Kamenjak-félsziget, ennek nagy része természetvédelmi terület és gyönyörű strandjai vannak. A hét fénypontjai:

1) Amikor rájöttünk, hogy jól tettük, hogy hajnali 2-kor indultunk, mert ugyan elég fáradtak voltunk délre, de legalább elkerültük az óriási tömeget.

2) A remeterákverseny: úgy kell játszani, hogy a család férfitagja remeterákokat pakol egy parti sziklára, a család nőtagjai feszült figyelemmel követik, hogy melyik mászik először vissza a tengerbe. A kiskorú játékosok opcionálisan kis kannából tengervízzel locsolják a versenyzőket.

3) Tintahal, csevapcsicsa.

4) Eső Rovinjban: a zápor kisöpörte a turistákat, így láttuk a várost "magában" is. Plusz a gyerekek végre felvehették a gumicsizmájukat.

5) Kettő pálmafa a kertben, amit csak mi használtunk. (A kertet, nem a pálmafákat.)

6) A tenger. 168 óra sószoba.

7) Gyönyörű és meleg idő. És ami a legjobb, hogy a férjemet  idézzem: "nyaralás volt és nem változott szívássá".

Kamenjak-félsziget, játék:

Rovinj, a Szent Eufémia templom dombján. Léna szájában cumi, altatási kísérlet örvén (hiába persze):

Ani mamának ma van a (kerek) születésnapja! Isten éltesse sokáig, a hétvégén majd személyesen is jól megünnepeljük!

Ani egy igazi szupernagyi, lássuk tehát természetes közegében, vagyis az unokákkal!

Első:

Második:

Harmadik:

Ada: Léna nem szeret fogat mosni. Remélem mire akkora lesz mint én, megszereti!

Jól lemaradva, de:

Lencsi kettő éves lett. Már két éve, hogy izgultunk a kórházban, hogy sírtam az epidurál előtt, hogy kibukkant (azon a nyíláson, ahol az én lányaim szoktak), hogy az orvos lefejtette a nyakáról a köldökzsinórt,  és hogy megintcsak sírtam, de akkor már az örömtől. Annyira nyugodt és szép és édes és jóevő újszülött volt, hogy sokat morfondíroztam azon, hogy meddig tart ez a nagy béke. (Öthónapos korában, amikor elkezdtek jönni a fogai, megtudtuk. De addig... Mennyei áldás.)

Léna Zsófia kétévesen ilyen: kedves és aranyos. Bújós. Anyás. Makacs. Határozott. Lelkes. (Nagyon szépséges.)

Egyre jobban beszél, már összetett történeteket is el tud mesélni sajátos mondatszerkesztéssel. (pl. szinte minden reggel elregéli, hogy: "Függönyt itt, kisasztalnál ÉN festettem össze. Léna volt. Olyan lenne, mint kismadár!!" aztán: "anya is és apa is tapsoltak! Éspedig Léna bilibe bele kakilt!") Gyakran használ egy kétéves szájából vicces szavakat (éspedig, biztos, szerintem), mindent és-sel vagy éspedig-gel köt. Múlt idő, ragozás tökéletes. Nagyon mozgékony és bátor is, magaslatokra mászik és mélységekbe ugrik. A motor és a bicikli csúcsérték. Szeret rajzolni és festeni és főleg gyurmázni, el is mesél, hogy miket alkotott, ami azért jó, mert egyedül sosem találnám ki. (Rorschach-teszt szülőknek) Adával nagyon sokat játszanak együtt, persze sok a vita, de már sokat javult  a helyzet a fél évvel ezelőttihez képest. Legalábbis én így érzem. Egész jószívű: ha azt látja, hogy Ada nagyon bánkódik valami után, gyakran odamegy hozzá és irtó kedvesen odaadja neki. (sokszor meg persze nem, kitépi a kezéből, kiabál, tombol stb.) Nagyon jó őket együtt látni, részben ezért sem tervezem Adát délutánra is oviba csapni.

Kép a szülinapról (Húsvétvasárnapra esett és itt volt az összes nagyszülő!); a veteményestortát Adával készítettük, az ünnepelt szája épp tele van a tortáról hiányzó marcipánrépával:

A betűk bűvöletében élünk, nekem muszáj,  Ada meg csak úgy. Úgyhogy tervezem, hogy kinyomtatom ezeket itt, ugyanis ingyen letölthetők:

Hát nem gyönyörű? Talán faldekoráció lesz, majd megmutatom, ha sikerül. Innen: The Handmade Home

Majd írok Lencsi második szülinapjáról és a húsvétolásról is, most azonban:

Éljen! Megszületett tegnap reggel Sári, Droszi és Gergő kislánya.

Kedves Sári!

Már nagyon vártunk. Megérte, irtó helyes gyerek lettél! (értsd: gyönyörű) Egyelőre csak fotókon láttunk, na meg azon a videón, amin édesanyád a tudtodra adja, hogy ő A Hang. Látod, milyen figyelmes? Rögtön irányt mutat neked, nehogy eltévedj az élet útvesztőjében.

Családilag azt az elvárást foglamazzuk meg veled kapcsolatban, hogy

1) Első lépéseidet a lyoni állatkertben tedd meg, elődeid lába nyomában.

2) édesapádtól tanulj meg szépen teríteni.

3) Vitesd el magad a legjobb játszóterekre.

Egyelőre ennyit. Csak pár röpke hónap (bleh) és találkozunk.

Puszi,

Vera

Ui.: Sáriról nem áll módomban képeket feltenni, de a három ponthoz illusztráció, természetesen Lyonból:

Első:

Második:

Harmadik:

... könnyű dolgom volt. Legalábbis eddig, ugyanis Lencsi egyedül játszott másfél órán keresztül, míg én tudtam mosni, mosogatni, porszívózni, hajtogatni, elpakolni és közben a délutáni óráimon gondolkodni. Miközben lábujjhegyen kerülgettem (nehogy észrevegye bennem a potencionális játszópartnert), hallgattam a kis monológjait. Hosszú időn keresztül repülő buszosat játszott a duplóbusszal:

- Kiszállás! Vége-állomás! - repteti a buszt, majd leteszi. Egy duploemberkéért visszaszalad - Várjatok meeeg! - a busz vár, ő pedig beteszi a következő utast is.

Ezt tizenegyszer (megszámoltam az embereket). Utána kiszállnak az utasok és táncot lejtenek a busz körül. Közben Léna, dallamosan:

- Körbe körbe szaladnak, körbe-körbe szaladnak...

De most már észrevett, úgyhogy megyek.

Éljen, hétfő van!